Született feleségek 7/20 – Segítőkészség

„A segítőkészséget nem mindig a legtisztább szándék motiválja. Van, hogy másokat akarunk lenyügözni. Vagy a lelkiismeretünket elhallgatatni. Esetleg ellenszolgáltatást várunk. De olykor-olykor előfordul, hogy a jó cselekedet igazán szívből jön.

A jó tetteket sokféle szándék motiválhatja.  Néha azonban a jó cselekedetnek, rossz következményei lehetnek. Egy kollégánk tévedésének korrigálása sértődést szülhet. Otthonunk megnyitása egy barátunk előtt a barátság kárára mehet. Az igyekezet, hogy közelebb kerüljünk a házastársunkhoz, csak még távolabbra taszíthatja őt. Ezért járja a segítségnyújtásról a régi mondás, miszerint minden jó tett elnyeri méltó bűntetését.”

Született feleségek

Született feleségek 8/9 – Elszigeteltség

„Egy olyan békés nyugodt környéken, mint a Lilaakác köz még a legapróbb szabályszegés is arra sarkallhat, hogy rendőrt hívjunk. Ha a szomszéd kölyök meggondolatlanul dobálódzik. Ha a saját gyerekünket móresre kell tanítani. Ha az utcabeli kamaszok együttest alapítanak. Igen. A Lilaakác köz hölgyei hozzá voltak szokva, hogy a rendőrséget hívják. Ahhoz azonban a legkevésbé sem, hogy a rendőrség hívja őket.
..
Mikor a barátnőimnek a leginkább szükségük volt egymásra, pont akkor maradtak végtelenül magukra. Az egyik az őrjítő kényszerrel, hogy megtalálja a férjét. A másik egy fájdalmas titok leleplezésének a következményével. A harmadik a sehova sem tartozás ürességével. Ám a negyedik barátnőm számára az elszigeteltség érzése annyira teljes volt, amitől talán már nincs is menekvés.”

Született feleségek

Született feleségek 6/5 – Ítélkezés

„A vérünkben van, hogy ítélkezünk a körülöttünk élők felett. Elítélünk idegeneket az öltözetük miatt. A szomszédainkat azért, ahogy a kertjüket gondozzák. És a barátainkat azért, ahogy nyilvánosan viselkednek. Igen mindannyian örökösen ítélkezünk. Sose gondolván arra, hogy egy napon mi magunk lehetünk, akit megítélnek. … Igen, a vérünkben van, hogy ítélkezzünk a körülöttünk élők felett. És a vérünkben van az is, hogy másokat okoljunk a saját hibáinkért.

A vérünkben van, hogy ítélkezzünk a körülöttünk élők felett. Ha eleresztik a fülünk mellett a kívánságaikat azt gondoljuk tiszteletlenek. Ha nem figyelik a gyereküket árgus szemmel, levonjuk a következtetést, hogy alkalmatlan szülők. Ha csaláson kapjuk őket feltételezzük, hogy ismerjük az indokaikat. De mi történik akkor, ha végre megállunk egy percre, hogy a saját életünket tegyük mérlegre. Fájó lehet hátra tekinteni s látni, hogy mibe keveredtünk bele. És még annál is fájóbb rájönni, hogy nem áll szándékunkban kiszállni.”

Grace klinika 5/17 – Árnyék

„Minden sebésznek van egy árnyéka. A félelem és a kétely sötét fellege, ami még a legjobbakat is kísérti a múltból. Úgy teszünk, mintha az árnyék nem lenne ott. Reménykedünk, hogy ha még több  életet megmentünk, új technikákat sajátítunk el, gyorsan és messzire futunk, az árnyék belefárad, majd a hajszába. De ahogy a mondás tartja: az árnyékodtól nem menekülhetsz.

Minden sebésznek van árnyéka. És csak úgy szabadulunk meg tőle, ha eloltjuk a lámpát. Ha nem menekülünk a sötét elől. És a félelmünk szemébe nézünk, emelt fövel. „

Grace klinika

Charles Dickens a karácsonyról

„Meg fogom ünnepelni a karácsonyt szívemben, és iparkodom egész esztendőben ünnepelni. Élni akarok a Múltban, a Jelenben és a Jövőben. Versengjen bennem ennek a háromnak a szelleme. Nem akarok elzárkózni a tanításaik elől.”

Charles Dickens