Victor Hugo a magányról

„Az önmagába visszahúzódó szív nem tudja kiönteni érzelmeit, tehát gyötrődik; nincs módja kitárulni, tehát bezárkózik önmagába. Ebből látomások sarjadnak, föltevések, találgatások, bimbózó regények, sóvárgott kalandok, képzeletbeli légvárak, olyan épületek, amelyek mindenestül a lélek mély sötétségében épülnek fel, komor és titokzatos lakások, ahová azonnal betelepszenek a szenvedélyek.”

Victor Hugo

Született feleségek 5/1 – Idő

„Egyszer mindannyiunkkal megtörténik. Eljön a pillanat, amikor feltesszük magunknak a kérdést: hová szaladt el az idő? A gyerekek, akiket egykor dédelgettem, hogy nőhetnek fel ilyen gyorsan? Az élet, amiről álmodtam, hogy alakult át sosem várt karrierré? És a nő, akit nap, mint nap a tükörben láttam, hogy vált olyasvalakivé, akit fel sem ismerek?

Olyan gyorsan elszalad. Egy szempillantás és az élet, amit ismertünk örökre elmúlik. Mi meg csak állunk ott és magunkat kérdezzük. A szerelmem, hogy hagyhatott el? A szépségem mikor kezdett hervadni? A barátom miért változott meg? A képességeimhez mérten a lehető legjobb anya voltam? Na persze vannak emberek, akik tudják milyen gyorsan múlik az idő. Ezért olyan eltökéltek, hogy megszerezzék, amit akarnak még mielőtt túl késő lesz.”

Született feleségek