„Légy hasonló az égen szálló madárhoz…, aki a törékeny gallyon megpihenve átéli az alatta tátongó mélységet, mégis vígan énekel, mert bízik szárnyi erejében.”
Victor Hugo
Gyilkos elmék 10/10 – Zsoltárok könyve
„Vedd el bűnömet és tiszta leszek, moss meg és fehérebb leszek a hónál.”
Zsoltárok könyve, 51. fejezet
Irvin D. Yalom a halálról
„Meggyőződésem, hogy a halállal is ugyanúgy szembe kell nézni, mint a többi félelmünkkel. Foglalkozzunk eljövendő halálunkkal, barátkozzunk a gondolatával … Ha – segítséggel – szemébe nézünk a halálnak, attól nemcsak hogy eloszlik a rettegés, de az élet is sokkal elevenebben, sokkal értékesebbnek tűnik fel előttünk.”
Irvin D. Yalom
Grace klinika 2/19 – megbánás, karma, egyensúly
„Na jó. Néha napján még a legjobbak is hoznak elhamarkodott döntéseket, rossz döntéseket. Döntéseket, amikről tudjuk, hogy megbánjuk őket abban a pillanatban, abban a percben vagy legkésőbb mikor eljön a másnap reggel. Vagyis hát nem igazán bánjuk meg, mert legalább akkor abban a percben megpróbáltuk. De … de mégis valami legbelül arra sarkall, hogy őrültséget csináljunk. Valamit, amiről tudjuk, hogy úgyis megfordul és a visszájára sül el és mégis, csak azért is megtesszük. Csak arra célzok, hogy ki mint vet úgy arat. Azt kapjuk vissza, amit adunk. A karma az oka és akárhogy is nézzük a karma szívás. Megmondtam, a bosszú szar ügy.
…
Így vagy úgy a karmánk rákényszerít, hogy szembenézzünk önmagunkkal. Szembenézhetünk a karmánkkal vagy megvárhatjuk, hogy egyszer csak hátulról mögénk lopakodjon. Így vagy úgy, de a karmánk mindig ránk talál. És az igazság az, hogy sebészként nagyobb esélyünk van mint másnak, hogy az egyensúlyt magunk felé billentsük. Bárhogyan is próbálkozunk, nem menekülhetünk a karmánk elől, mert követ minnket. Azt hiszem nem panaszkodhatunk a karmára. Nem igazságtalan és nem is váratlan, csak helyre billenti az egyensúlyt. És mégha olyasmira készülünk is, amiről tudjuk, hogy ezáltal a karmának esélye van ellenünk fordulni. Nos azt hiszem egyértelmű, hogy mindenképp megtesszük”
Grace klinika
Nietzsche – A birtoklás vágya
„A birtoklás vágya (…) a szerelemben érhető tetten leginkább: a szerelmes ember szerelme tárgyának kizárólagos birtoklására törekszik, lelke fölött éppen olyan föltétlen hatalomra vágyik, mint a teste fölött, azt kívánja, hogy szerelmének tárgya csak őt szeresse, a leghatalmasabbként és legkívánatosabbként akar lakni és uralkodni a másik lelkében.”
Nietzsche