Grace klinika 2/3 – Hatalom

„A sebészek imádják a hatlmat. Egy szikével a kezedben Te vagy a világ ura. Nincs félelem, se fájdalom. Óriás vagy és golyóálló. Aztán kijössz a műtőből és a tökéletesség, a tökéletes összeszedettség egy csapásra semmibe vész.

Senki nem szereti elveszíteni az önuralmát, de sebészként nincs ennél rosszabb. A gyengeség jele, ha nem növünk fel a feladathoz. És mégis van olyan, hogy a dolgok kicsúsznak a kezünkből, mikor a föld nem forog tovább és egyszer csak rádöbbensz, hogy a fényes szikéd sem menthet meg. Mindegy hogy küzdessz ellene. Elbuksz. És ez pokolian rémísztő. Ámbár van jó oldali is a szabadesésnek. Az a lehetőség, hogy a barátaid elkapnak.”

Grace klinika

Született feleségek 5/1 – Idő

„Egyszer mindannyiunkkal megtörténik. Eljön a pillanat, amikor feltesszük magunknak a kérdést: hová szaladt el az idő? A gyerekek, akiket egykor dédelgettem, hogy nőhetnek fel ilyen gyorsan? Az élet, amiről álmodtam, hogy alakult át sosem várt karrierré? És a nő, akit nap, mint nap a tükörben láttam, hogy vált olyasvalakivé, akit fel sem ismerek?

Olyan gyorsan elszalad. Egy szempillantás és az élet, amit ismertünk örökre elmúlik. Mi meg csak állunk ott és magunkat kérdezzük. A szerelmem, hogy hagyhatott el? A szépségem mikor kezdett hervadni? A barátom miért változott meg? A képességeimhez mérten a lehető legjobb anya voltam? Na persze vannak emberek, akik tudják milyen gyorsan múlik az idő. Ezért olyan eltökéltek, hogy megszerezzék, amit akarnak még mielőtt túl késő lesz.”

Született feleségek

Emily Brontë a vágyról

„Egy vágyam van csupán, s efelé török egész lényemmel. Oly soká kívántam, és oly állhatatosan, hogy bizonyára beteljesedik, mégpedig nemsokára, hisz földi életem magába szívta már: megsemmisültem e beteljesedés várásában… Istenem! Hosszú küzdelem ez, és bár vége volna már!”

Emily Brontë