“Semmit nem lehet megtanítani egy embernek. Csak segíteni abban, hogy rátaláljon önmagán belül.”
Galilei
Grace klinika 2/6 – Emberismeret
„Általában az emberek kétféleképpen kategorizálhatok. Vannak, akik szeretik a meglepetéseket és vannak, akik nem. Én, én nem. Nem is ismerek sebészt, aki szereti a meglepetéseket, mert sebészként szeretünk mindent tudni. Muszáj tudnunk, mert ha nem tudunk mindent, az emberek meghalnak és minket beperelnek. Most csacsogok? Azt hiszem csacsogok. Oké, tehát a mondandom lényegének, mert van lényege, semmi köze a meglepetésekhez, vagy halálhoz, sem perekhez, sőt a sebészekhez sem. A lényeg a követekző: akárki is mondta azt, hogy amit nem tudsz, az nem fáj az egy címeres idióta volt. Mert az általam ismert legtöbb ember számára a legrosszabb dolog a világon, ha nem tudnak valamit. Na jó, nyertek, talán csak a második legrosszabb.
…
Sebészként annyira sok mindent kell tudnunk. Tudnunk kell, hogy van-e elég erőnk. Tudnunk kell, hogy hogyan gondoskodjunk a betegekről. És tudnunk kell, hogy hogyan gondoskodjunk egymásról. A végén arra is rá kell jönnünk, hogyan gondoskodjunk magunkról. Sebészként mindent tudnunk kell, de emberilényként néha jobb sötétben tapogatozni, mert a sötétben lehet, hogy félünk, de réménykedünk is.”
Grace klinika
Edith Eva Eger a tudatról
„… a legkártékonyabb börtön a saját tudatunkban van, de a kulcs a zsebünkben. Bármekkora is a szenvedés, bármilyen erősek a rácsok, lehetőség van kitörni, bármi tart is fogva. Nem könnyű. De annyira megéri.”
Edith Eva Eger
Grace klinika 5/13 – Menny és pokol
„Hiszek a mennyben. És hiszek a pokolban is. Egyiket sem láttam még, de tudom, hogy léteznek. Létezniük kell. Mert menny nélkül és pokol nélkül mind eltávoznánk.
…
Menny. Pokol. A pokol tornáca. Senki nem tudja hova tart. És azt sem tudja senki, mi vár, ha odajut. De egy valamit tudunk teljes bizonyossággal, hogy vannak pillanatok, amik máshová repitenek. Vannak mennybéli pillanatok a földön. Egyelőre talán csak ennyit kell tudnunk.”
Grace klinika
Gyilkos elmék 5/10 – Oliver Wendell Holmes az otthonról
„Az otthonunk ott van, ahol a szívünk lakozik. A lábainkkal elmehetünk ugyan innen, de a szívünkkel soha.”
Oliver Wendell Holmes