Charlotte Brontë a testvéri szeretetről

„Ebben a pillanatban villant belém, mit érezhetnek a testvérek egymás iránt. Életüktől elválaszthatatlan ez az érzés, semmilyen érzelmi megrázkódtatás nem tudja gyökerestül kiszaggatni, a civakodások megtaposhatják egy pillanatra, hogy utána annál elevenebb legyen. Ezt az érzést semmiféle szenvedély nem sem fojthatja el véglegesen, még az erős, igaz szerelem is legfeljebb csak versenyre kelhet vele.”

Charlotte Brontë

Grace klinika 9/5 – Küzdelmes napok

„Néha a dolgok kicsúsznak a kezeid közül. Nem tudsz változtatni rajtuk. Nem tudod kedvedre formálni őket. Nem számít, hogy már 45 perces késésben vagy. Még nem fésülködtél meg, még reggelit sem csináltál és éppen agyvérzést kapsz miközben csak ülsz, haldokolsz, haldoklasz belülről.

Lélegezzen Dr Yang. Ne legyen durva. Az csak álca. A mai nők nem bájosok, az a természet megsértése. A középszerű orvosok árnyékban érzik magukat, majd a közelében. Ne kisebbítse magát miattuk. Ne keressen itt barátokat. Úgysem fog találni. Itt nincs olyan ember, aki képes lenne magát megérteni. Ne is reménykedjen. Ha szerencsés egy nap, ha már öreg és ráncos, mint én talál egy ifjú orvost, aki a hivatásán kívül nem tisztel semmit. És tanítja őt, mint én magát. Addig olvasson egy jó könyvet. Magában van nagyság Dr Yang, ne okozzon csalódást.”

Grace klinika

Mr. Robot 1/4 – Démonok

„Úgy tartják az ördög akkor a legerősebb, amikor elfordulunk. Mint egy program, amely csendben fut a háttérben, amíg mi mással sz*rakodunk. Démonoknak hívjuk őket, felhasználói interakció nélkül dolgoznak. Monitoroznak, naplóznak, értesítést küldenek. Az ősi ösztönök elnyomott emlékek öntudatlan szokások, mind velünk vannak, mindig aktívak. Igyekszünk helyesen cselekedni jól viselkedni, elhozni a változást, de az egész sz*rt sem ér. Mert a szándékaink lényegtelenek, nem a szándékok vezérelnek, hanem a démonok. … A démonok sosem tétlenkednek. Folyton ügyködnek. Elcsábítanak. Manipulálnak. A markukban vagyunk. … Egyedül küzdünk a démonainkkal. És a legjobb amit remélhetünk, a reménysugarunk a küzdelem során, hogy ha kitörünk innen, akkor a túloldalon legalább ismerős arcok várnak.”

Mr. Robot

Bartók Béla a világról

„Melyik ember ismeri vagy fogja valaha megismerni az egész világot? Soha senki! Mert a világ időben is, térben is végtelen. A végtelenséggel pedig véges lény nem fog megküzdeni sohasem.”

Bartók Béla