Carnegie a tettekről

“Nem az a fontos, hogy meglássuk, ami a távol ködébe vész, hanem hogy megcselekedjük, ami most előttünk áll.”

D. Carnegie

Grace klinika 7/11 – Gyógyítás

„Egyrészről a gyógyítás tudomány. De szerintem művészet is. Akiknek a gyógyítás csak tudomány, azok ne álljanak mellettünk, ha nem áll el egy vérzés vagy ha a gyerekünk üvölt a fájdalomtól. Az orvosok a könyvet követik, a művészek az ösztöneiket. Egy művész érzi a fájdalmadat és bármeddig elmegy, hogy csitítsa. Bármeddig. Itt ér véget a tudomány és kezdődik a művészet.

Minden műtét extrém. Felvágunk egy testet, kiveszünk belőle darabokat, majd újra összarakjuk. Még jó, hogy az élet nem jár szikével. Mert ha úgy lenne, ha valami fájni kezdene, csak vágnánk … és vágnánk … és vágnánk. Az a helyzet, hogy amit kivágunk egy szikével, azt többé nem kapjuk vissza.”

Grace klinika

Grace klinika 13/3 – Csoda

„Minden beteg, aki rossz hírt kap, az kivétel akar lenni. Az egy a millióból. A csoda. Mi sebészek nem hiszünk a csodában. Nekünk végre kell hajtanunk őket.

Nem minden csoda hatalmas. Lemegy a láz. Tart az öltés. Beforr a csont. Ezért nehéz észrevenni egy csodát és ezért tud néha annyira fájni is. Ne értsék félre, a kis csodák is jók. Az apró csoda is csoda. Csak nem mindig elég, hogy megmentsen minket.”

Grace klinika

Victor Hugo a magányról

„Az önmagába visszahúzódó szív nem tudja kiönteni érzelmeit, tehát gyötrődik; nincs módja kitárulni, tehát bezárkózik önmagába. Ebből látomások sarjadnak, föltevések, találgatások, bimbózó regények, sóvárgott kalandok, képzeletbeli légvárak, olyan épületek, amelyek mindenestül a lélek mély sötétségében épülnek fel, komor és titokzatos lakások, ahová azonnal betelepszenek a szenvedélyek.”

Victor Hugo