Grace klinika 2/20 – gyógyulás

„A betegek mindig megmondják nekünk, orvosoknak, hogy hogy végezzük a munkánkat. Csak varrja össze, tegyen rá tapaszt és aztán engedjen haza. Könnyű úgy gyors megoldást javasolni, hogy nem tudunk sokat a problémáról, ha nem tudjuk a mögöttes okokat vagy egyszerűen azt, hogy milyen mély is a seb valójában. Az első lépés a gyógyulás felé az, hogy pontosan beazonosítjuk, honnan ered a gond, de az emberek ezt nem szeretik hallani. El kell felejtenünk a múltat, ami idejuttatott bennünket, elhesegetnünk az esetleges jövőbeni komplikációkat, és ambuláns gyógyírt kell találnunk.

Orvosként, barátként, emberilényként megteszünk minden tőlünk telhetőt. De mint tudjuk a világ tele van váratlan fordulatokkal és épp amikor átlátnánk a világot a talaj kicsúszik a lábunk alól és megint padlóra kerülünk. Kis szerencsével megússzuk egy kis horzsolással, amit egy ragtapasz eltakar. De néhány seb mélyebb, mint első látásra tűnik és egy ambuláns kezelésnél többet igényel. Néhány seb esetében le kell tépnünk a tapaszt, hogy levegőt kapjon és idővel meggyógyuljon.”

Grace klinika

Született feleségek 2/22 – Egyedül

„Nem  mindenki élvezi, hogy egy nagy közösség kicsiny része legyen. Sőt egyesek sovárogva vágynak rá, hogy az állandó társaság és nyüzsgés zaját hátra hagyják. Így hát útra kelnek  annak reményében, hogy a magány meghozza számukra a csendet és nyugalmat. Csak ekkor döbbennek rá, milyen veszélyes is egyedül lenni a világban.

Megrázó pillanat mindannyiunknak. A pillanat, amikor rájövünk, hogy egyedül vagyunk a világban. A család, amit magától értetődönek tartunk egy nap hátat fordíthat nekünk. A férj, akiben fenntartás nélkül bízunk megcsalhat minket. A lány, akit szívből szeretünk talán sosem tér vissza hozzánk. És akkor a végén ott állunk egy szál magunk. Na persze egyesek kifejezetten örülnek annak, ha egyedül lehetnek.”

Született feleségek

Grace klinika 7/16 – Felelősség

„Mindenki azt hiszi, hogy az orvosok a legfelelősségteljesebb emberek. Életel múlnak rajtuk. Nem bolondok. Nem feledkeznek el fontos részletekről. És nem hoznak idióta döntéseket. Mert az baj lenne, igaz?

Felelősséget vállalunk. A betegeinkért. A baj csak az, hogy ez a munkában ki is merül. A magánéletben nem gondolunk át semmit. Nem hozunk józan döntéseket. A kórházban mást se csinálunk egész nap. De ha rólunk van szó, már nincs mihez nyúlnunk. De megéri felelősséget vállalni? Mert ha bevesszük is a vitaminokat, és fizetünk adót, és nem vágunk a sor elejére. A világegyetem elénk sodor embereket, akiket szeretünk. De aztán mégis kicsúsznak a kezünkből és akkor mink marad? A vitamin. Semmi más”

Grace klinika