„Mindannyian keresünk valakit. Azt a különleges személyt, aki majd megadja azt, ami hiányzik az életünkből. Valakit, aki képes társaságot nyújtani. Vagy segítséget. Vagy biztonságot. És néha, ha nagyon keressük, megtaláljuk azt, aki képes mind hármat nyújtani. Igen mindannyian keresünk valakit. És ha nem találjuk, csak remélhetjük, hogy ő talál meg minket.”
Született feleségek
„Minden háziasszony tudja, hogy miután a vendégek elmentek, sok munka vár még rá. És csak a legjobb barátok maradnak azután is, hogy a mulatságnak vége, hogy a kupit eltakarítsák. Segítenek a cipekedésben. Beszállnak a munkába, hogy könnyítsenek a terheken. És a legkellemetlenebb feladatokat is vállalják. És persze nincs kellemetlenebb feladat, mint megszabadulni egy hívatlan vendégtől. … Így bizony, csak a legjobb barátok maradnak, ha a mulatságnak vége, hogy a kupit eltakarítsák. Még akkor is ha az a kupi nagyobb mint, amit bevállaltak volna.
…
Csak a legjobb barátok maradnak azután is, hogy a mulatságnak vége, hogy segítsenek eltakarítani. Lemosni a bűnös lelkiismeret fájdalmát. Összeszedni egy széthulló házasság darabkáit. Elsöpörni a titkot őrző magányát. Igen, jó, ha vannak barátaink, akik segítenek rendbe szedni a romjainkat. De minden háziasszony tudja jól, hogy amint egy mocskot eltüntetünk jön a következő. És könnyen lehet, hogy máris ott találjuk magunkat ahonnan indultunk.”
Született feleségek
„Van egy régi történet egy apáról és két fiáról. Amikor kitört a polgárháború, az apa az egyik fiát az északi seregbe küldte, a másikat a délibe. Úgy gondolta, ha külön oldalon harcolnak, nagyobb az esélye, hogy az egyikük túlélheti. Egy otthon vívott háborúnak az áldozatai a szomszédok, a barátok, a család. Mi pedig egyedül maradunk.
…
A háború kegyetlen. Mindenkinek védekezni kell és támadnia. Sérülést okozunk. Megsérülünk. Harcolunk. Harcolunk. És harcolunk. De meddig? De mi ellen harculunk? És miért harcolunk? Mikor kell már abbahagyni az egész hülyeséget? És simán feladni?”
Grace klinika
„Maszkok. Van belőlük minden házban. Némelyeket egy évben egyszer vesznek fel, hogy a szomszédokat ijesztgessék. Másokat alkalmanként viselnek egy-egy munkához. Megint másokat felraknak minden páratlan csütörtökön. Aztán van az a fajta maszk, amit egyes férfiak nap, mint nap viselnek. Egy barátságos mosoly, ami a leghitványabb szándékot rejti.
…
Mindenki visel valamiféle álarcot. Úgyhogy nagyon kell figyelni, hogy megleljük a mögötte rejlő igazságot. Némelyek az öregség miatti félelmüket leplezik vele. Mások a pénzügyi csődtől való rettegésüket rejtik alá. Megint mások egy szűnni nem akaró szerelmet takargatnak vele. És aztán ott vannak azok, akik levetik az álarcukat. Ha a szemükbe nézünk meglátjuk, hogy valójában kik és hogy pontosan mire is képesek”
Született feleségek
„Ahhoz képest, amik lehetnénk, csak félemberek vagyunk. Csak egy kis részét hasznosítjuk fizikai és mentális forrásainknak. Általános értelemben kimondhatjuk, hogy az emberi individuum messze a lehetőségei alatt él. Olyan hatalom birtokában van, amelyet rendre nem képes használni.”
William James