„A bizalom törékeny kincs. Ha egyszer elnyertük, óriási szabadságot kapunk általa. De ha egyszer elvész, olykor lehetetlen visszaszerezni. Az igazság persze az, hogy sose tudhatjuk, hogy kiben bízhatunk. Azok, akik legközelebb állnak hozzánk becsaphatnak. És idegenek siethetnek megmentésünkre. Végül a legtöbb ember úgy dönt, hogy csak önmagában bízhat. Így kerülheti el legegyszerűbben azt, hogy megégesse magát.”
Született feleségek
„Sokszor az egészen apró dolgok nyújtanak biztonságérzetet. Például egy régi kedvenc lámpaoltás után, a szűkösebb napokra félretett tartalék vagy két összeillő bögre. De vannak idők, mikor ezek az apró vigaszok komoly kihívás elé kerülnek.
…
A biztonság érzése olyasmi, amit mindannyian keresünk. Legyen az a tudat, hogy vágyva vagyunk. Az uralom önnön félelmeink felett. Vagy hogy megleljük az erőt, hogy azt tegyük, ami helyes. Ám a biztonság érzetének veszélye abban áll, hogy néha bizony hamisnak bizonyul.”
Született feleségek
„Ugyanaz áll mindannyiunkra. Igyekszünk nem túl közel kerülni azokhoz, akik a szomszédban laknak. Könnyebb udvariasan biccenteni, mint megkérdezni, hogy mi a baj? Biztonságosabb oda sem nézni, mint belekeveredni. Igaz előfordul, hogy megismerjük a kerítés túloldalán élőket és életre szóló barátságot kötünk. De legtöbbször tartjuk a három lépés távolságot, mert a szomszédok inkább ne tudjanak rólunk semmit, minthogy túl sokat tudjanak.”
Született feleségek
„Sokféle módja van a búcsúzásnak. Vannak, akik kezet ráznak. Mások kedvesen integetnek. Néhányan pedig szeretik megölelni egymást. Aztán vannak olyanok is, akik nem hajlandóak távozni, míg valaki azt nem mondja nekik, hogy tűnés.
…
Elmenni sosem könnyű. De eljön az idő, amikor tovább kell lépnünk. Hogy hátunk mögött hagyhassuk a gyerekkort. Hogy lezárhassuk a múltat. Hogy jó szülők lehessünk. Igen. Búcsút venni sosem könnyű. Különösen azoknak, akiknek nincs hová menniük.”
Született feleségek
„Már semmiben sem vagyok biztos. Folyton ez pörög a fejemben. Újra és újra lejátszom. Nagyon fontos döntés. Meghatározó. De nem, nekem itt a helyem, ezt kell tennem. Ez biztos. Tudom. De nem számítottam rá, hogy ennyire fog fájni. … A körhinta forog tovább. Nincs kiszállás.
…
Talán mégis van rá mód. Le lehet szállni a körhintáról. Újrakezdeni. Megint. Biztos van rá mód, hogy eltemessük a halottainkat. Egy döntés. Én döntök. Hogy továbblépek. Hogy magam mögött hagyom. Képes vagyok rá. Menni fog. Csak annyi, hogy el kell kezdeni.”
Grace klinika