Született feleségek 1/13 – A felelősség

„Emlékeznek még a gyermekkori tündérmesékre. Az életről szőtt álomképre, a fehér ruhára és hogy az ifjú herceg eljön és megszöktet minket a lován a kastélyába. Az ágyban fekve esténként csukott szemmel tökéletesen hittünk a megvalósulásában. A Mikulás, a Fogtündér, a Királyfi. Szinte tapintani tudtuk volna őket, de végül felnövünk. Egy nap kinyitjuk a szemünket és a tündérmese szertefoszlik. Annál keresünk vigaszt, akiben megbízunk. De a lényeg az, hogy nehéz végleg elereszteni azt a bizonyos tündérmesét, mert mindenkiben ott lapul legalább egy parányi kis szikrája a hitnek és reménynek, hogyha kinyitjuk a szemünket, akkor minden valóra válik.
…
A nap végén a hit mókássá válik. Ott bukkan fel, ahol nem számítunk rá. Mintha egy nap rájönnénk, hogy a tündérmese egy kicsit más, mint amiről álmodtunk. A kastély hááát nem is annyira kastély. És a boldogan éltek, míg meg nem haltak  nem is fontos. Csak az, hogy most boldogok. Mert néha egy évezredben egyszer az emberek meglephetnek. És néha napján pár embertől még a lélegzeted is elakad.”

Grace klinika