Dan Brown a csodákról

„A csodák nem mások, mint mesék, amelyekbe mindannyian belekapaszkodunk, azt kívánva, bár igazak volnának.”

Dan Brown

Bosszú 2/7 – Vezeklés

„A vezeklés áldozat. Önként vállalt büntetés, hogy megbánást mutassunk egy bűnért. Minél súlyosabb a bűn, annál nagyobb a magunknak okozott szenvedés. Egyeseknek a végső vezeklés a halál. Mások számára pusztán eszköz céljuk eléréséhez.

A megfelelő vezekléshez bűnbánatot kell mutatni a vétkünkért és azon kell igyekeznünk, hogy helyre hozzuk a kárt, amit az okozott. És  amikor az igyekezet eredménnyel jár, csak akkor kezdhetjük újra tiszta lappal. A kegyelem enged utat az új kezdethez.”

Bosszú

Charlotte Brontë a testvéri szeretetről

„Ebben a pillanatban villant belém, mit érezhetnek a testvérek egymás iránt. Életüktől elválaszthatatlan ez az érzés, semmilyen érzelmi megrázkódtatás nem tudja gyökerestül kiszaggatni, a civakodások megtaposhatják egy pillanatra, hogy utána annál elevenebb legyen. Ezt az érzést semmiféle szenvedély nem sem fojthatja el véglegesen, még az erős, igaz szerelem is legfeljebb csak versenyre kelhet vele.”

Charlotte Brontë

Grace klinika 2/3 – Hatalom

„A sebészek imádják a hatlmat. Egy szikével a kezedben Te vagy a világ ura. Nincs félelem, se fájdalom. Óriás vagy és golyóálló. Aztán kijössz a műtőből és a tökéletesség, a tökéletes összeszedettség egy csapásra semmibe vész.

Senki nem szereti elveszíteni az önuralmát, de sebészként nincs ennél rosszabb. A gyengeség jele, ha nem növünk fel a feladathoz. És mégis van olyan, hogy a dolgok kicsúsznak a kezünkből, mikor a föld nem forog tovább és egyszer csak rádöbbensz, hogy a fényes szikéd sem menthet meg. Mindegy hogy küzdessz ellene. Elbuksz. És ez pokolian rémísztő. Ámbár van jó oldali is a szabadesésnek. Az a lehetőség, hogy a barátaid elkapnak.”

Grace klinika