„Semmiféle dolgot nem lehet sem szeretni sem gyűlölni, amíg meg nem ismertük.”
Leonardo da Vinci
„Semmiféle dolgot nem lehet sem szeretni sem gyűlölni, amíg meg nem ismertük.”
Leonardo da Vinci
„A műtőben megáll az idő. Odamegyünk az asztalhoz. Megnézzük a beteget. Fogunk egy szikét. És aztán egy buborékba kerülünk, ahol csak a műtét van és semmi más nem számít. Az idő. A fájdalom. A kimerültség. Semmi. A való életben is megesik. Ha nagy dolog történik. Egy tragédia. Lefagyunk. Visszahúzódunk a buborékunkba. Csak egy másodpercnek tűnik. De aztán felnézünk és hirtelen rájövünk, hogy egy egész év volt.
…
Hogy léphetünk vissza a világba? Ez ijesztő. Az idő megállt. De most felgyorsul. Keresünk egy mentőcsónakot. Valamit, ami reményt ad. De tényleg készen állunk? Hogy elhagyjuk a kis buborékunkat és kilépjünk a nagy, óriási véres szörnyű világba. Készen állunk, hogy megtegyük a lehetetlent?”
Grace klinika
„Az igazság az, hogy hiába bújjuk őket. Az valódi tudás nem a könyvek lapjain rejlik. A könyvek nem mondják meg, hogy tegyük boldoggá a feleségünket. Sem azt, hogy hogy becsüljük meg a szomszédainkat. Nem mondják meg, hogy az a férfi az utca túloldalán veszélyes-e. Nem. Igazán tanulni csak egy dologból tudunk. A hibáinkból. Na persze, ha ezek a hibák börtönbe juttatnak, jó ha akad egy könyv, amivel múlathatjuk az időt”
Született feleségek
„Intenzív dolog, ami egy műtőben zajlik. Mikor egy élet a tét. Döfködjük az agyat, mint valami lufit. Kötelék alakul ki a melletted álló sebésszel. Elvághatatlan, kibogozhatatlan kötelék. Nagyon bensőséges ez az együttlét. Tetszik vagy sem. Szereted őket vagy sem. Egy család lesztek.
…
Az, hogy mi köt össze minket néha megmagyarázhatatlan. Akkor is összetart, ha már a köteléknek el kellett volna szakadnia. Van, ami még a távolságot is legyőzi. És az időt. És a józan észt. És néha egy kötelék örökké tart.”
Grace klinika
„A Galaxis többi részének szemében, ha egyáltalán tudomásuk van rólunk, a Föld csupán egy kavics az égben. Számunkra viszont az otthon, méghozzá az egyetlen otthon, amelyet ismerünk.”
Isaac Asimov