„Mi az, hogy adni? Egyszerűnek látszik a felelet erre a kérdésre, pedig valójában tele van kétértelműséggel és bonyolultsággal. A legelterjedtebb félreértés szerint, aki ad, az „felad” valamit, megfosztja magát valamitől, áldozatot hoz. Az olyan ember, akinek jelleme megrekedt a befogadó, kihasználó, felhalmozó beállítottság szintjén, az csakugyan ezt érzi, amikor ad.”
Erich Fromm
„Mi emberek nap, mint nap hozunk döntéseket. És ezek a döntések határoznak meg minket. Van, aki úgy dönt, hűséges lesz. Bár dühös és sértve érzi magát. Van, aki úgy dönt, bátor lesz. Bár majd eszét veszi a félelem. És van, aki úgy dönt, hogy harcba száll, mikor el is menekülhetett volna. De mi van azon szerencsétlenekkel, akiket gúzsba kötnek a körülmények. Mi lesz azzal, akinek nem marad választása?”
Született feleségek
„A Galaxis többi részének szemében, ha egyáltalán tudomásuk van rólunk, a Föld csupán egy kavics az égben. Számunkra viszont az otthon, méghozzá az egyetlen otthon, amelyet ismerünk.”
Isaac Asimov
„Anyám élete legszebb és legrémisztőbb percének nevezte. A műtőasztal végén állni és tudni, hogy az ott fekvő beteg élete csakis és kizárólag rajtad múlik. Mindenről álmodunk, mert az első ember, aki először szólózik egy műtőben, az nagymenő.
…
Egyedül lépünk be a világba és egyedül távozunk. És közben csupán annyi történik, hogy igyekszünk magunknak társat találni. Kell a segítség, kell a támasz. Másképp magunkra maradunk. Idegenek. Egymástól elvágva. És elfelejtjük, mennyire össze vagyunk kötve. Ezért hát a szerelmet választjuk, az életet. És így egy kis ideig egy kicsit kevésbé vagyunk egyedül.”
Grace klinika
„A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!”
Ralph Waldo Emerson