Grace klinika 4/9-10 – Valóság

„Azért leszünk orvosok, hogy életeket mentsünk. Azért leszünk orvosok, hogy jót tegyünk. Azért leszünk orvosok, mert kell az adrenalin, az eufória, a lökés. De amire emlékszünk a nap végén, az a veszteség, amit álmatlanul visszapörgetünk éjjelenként. Az a fájdalom, amit okoztunk. A baj, amit nem orvosoltunk. Az életek, amiket tönkretettünk vagy nem mentettünk meg. Vagyis az orvoslás a gyakorlatban alig hasonlít az eredeti célhoz. A tapasztalat nagyon gyakran nyakatekert és fenekestül felfordul.
…
A nap végén az orvoslás gyakorlata kevéssé hasonlít az álmunkra. Azért leszünk orvosok, hogy életeket mentsünk. Azért leszünk orvosok, hogy jót tegyünk. Azért leszünk orvosok, mert kell az adrenalin, az eufória, a lökés. De amire emlékszünk a nap végén, az a veszteség, amit álmatlanul visszapörgetünk éjjelenként. Az a fájdalom, amit okoztunk. A baj, amit nem orvosoltunk. Az életek, amiket tönkretettünk vagy nem mentettünk meg. A nap végén a valóság távol áll a reményeinktől. A valóság a nap végére legtöbbször nyakatekert és fenekestül felfordul.
…
Néha a világ a feje tetejére áll. És aztán valahogy valószínűtlenül, amikor nem is várnánk, a világ ismét helyre áll.”

Grace klinika

 2012.02.04. |   0 |  Kategóriák: Grace klinika Sorozat |    Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Albert Schweitzer

Albert Schweitzer a jóságról

„Időt kell szakítanod embertársaidra, tégy valamit másokért, ha még oly apróságot is – valamit, amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető címet, hogy megtehetted.”

Albert Schweitzer

  • 2012.02.21.
  • 0
Sorozat Született feleségek

Született feleségek 4/14 – Otthon

„Minden házasságban így van. A párok összegyűjtenek megannyi csecsebecsét. Tárgyakat, amelyek otthonná varázsolják a házakat. De ha az otthon széthullik, osztozni kell a tárgyakon. Ennek a legméltóságteljesebb módja, ha a felek megtartják mindazt, ami a számukra a legkedvesebb.
…
A kertvárosban csak úgy virágzik a bolondság. Ismerik azt a típust. A pasast, aki ajtót nyit minden vadidegennek. Az asszonyt, aki nem használja a reteszt. Fel sem merül bennük, hogy azzal, hogy valakit beengednek az otthonukba. Azzal az életükbe engedik be.
…
A köszöntés, hogy ‘Isten hozott!’ mindig hordoz magában némi kockázatot. Végülis, akit beengedünk az otthonunkba azt, az életünkbe engedjük be. És sose tudhatjuk, az illető miféle rémséges titkokat hozott be. Nem láthatjuk előre jöttének miféle fájdalmas következményei lesznek a szeretteinkre nézve. Nem sejthetjük a pletyka áradatot, amit a jelenlétük megindít. Bizony. Roppant óvatosnak kell lennünk azzal, hogy kit engedünk az életünkbe. Mert akad olyan, aki nem hajlandó távozni.”

Született feleségek

  • 2012.06.20.
  • 0
Edith Eva Eger

Edith Eva Eger az életről

„Az élet – még az elkerülhetetlen traumájával, fájdalmával, gyászával és szenvedésével és a halállal együtt is – ajándék. Ajándék, amit elszabotálunk, amikor börtönbe zárjuk magunkat: a büntetéstől, a kudarctól és az elhagyatástól való félelmünk; a szégyen és a vád; a felsőbbrendűség és az alacsonyabb rendűség; a hatalom és az irányítás iránti szükség börtönébe. Ha meg akarjuk ünnepelni az élet ajándékát, akkor bármi történik, mindenben meg kell találnunk az ajándékot, még abban is, ami nehéz, amiről azt sem tudjuk, hogyan éljük túl.”

Edith Eva Eger

  • 2026.04.28.
  • 0