Született feleségek 5/1 – Idő

„Egyszer mindannyiunkkal megtörténik. Eljön a pillanat, amikor feltesszük magunknak a kérdést: hová szaladt el az idő? A gyerekek, akiket egykor dédelgettem, hogy nőhetnek fel ilyen gyorsan? Az élet, amiről álmodtam, hogy alakult át sosem várt karrierré? És a nő, akit nap, mint nap a tükörben láttam, hogy vált olyasvalakivé, akit fel sem ismerek?

Olyan gyorsan elszalad. Egy szempillantás és az élet, amit ismertünk örökre elmúlik. Mi meg csak állunk ott és magunkat kérdezzük. A szerelmem, hogy hagyhatott el? A szépségem mikor kezdett hervadni? A barátom miért változott meg? A képességeimhez mérten a lehető legjobb anya voltam? Na persze vannak emberek, akik tudják milyen gyorsan múlik az idő. Ezért olyan eltökéltek, hogy megszerezzék, amit akarnak még mielőtt túl késő lesz.”

Született feleségek

Grace klinika 3/3 – Álmok

„A sebészek többnyire vad és teljességgel valószínűtlen műtétekről álmodnak. Egy ember összeesik egy étteremben. Felnyitjuk egy vajazó késsel és szívbillentyűt egy faragott répa darabbal helyettesítjük. De olykor olykor egész másról álmodoznak. A legtöbb álmunk elillan az ébredéssel. Száműzzük az agyunk mélyére. De néha elhisszük. Hogyha elég erősen akarjuk, az álom folytatodik.

Az álom egyszerű. Az élvezet jó. És a dupla élvezet még jobb. A fájdalom rossz. És nincs olyan, hogy kevésbé fáj. De a valóság más. Az igazság az, hogy a fájdalom azért van, hogy eláruljon valamit. De csak kevés élvezet van, amit hasfájás nélkül kiélvezhetünk. De talán így van jól. Talán az a dolgok rendje, ha néhány álmunk örökre csak álom marad.”

Grace klinika

Grace klinika 3/20 – Múlt

„Egy beteg múltja ugyanolyan fontos, mint a tünetei. Az alapján tudjuk eldönteni, hogy egy szúró fájdalom szívroham-e? Hogy egy fejfájás tumor-e? Néha a betegek azonban megpróbálják átírni a múltjukat. Azt mondják, hogy nem dohányoznak, vagy elfelejtenek megemlíteni egyes gyógyszereket, ami egy műtétnél halálhoz vezet. Félresöpörhetünk bármit, de a múltja egyszer úgyis mindenkit utolér.

Sokan gondolják, hogy a múltunk nélkül az életünk semmit nem ér. Egy ponton mindenkinek választania kell. Beérjük az ismerttel? Vagy lépünk egyet az új felé? Mindenkit kísért a múltja. A múltunk az, ami formál, vezet minket. A múltunk felszínre tör, újra meg újra, meg újra. Nem szabad elfelednünk néha a legfontosabb múlt az, amit ma írunk.”

Grace klinika