Született feleségek 8/17 – Halál

„Mikor egy szerettünk meghal, meg kell hoznunk bizonyos döntéseket. Ki kell választani egy koporsót, ki kell nézni egy sírkövet. és ki kell keresni a megfelelő ruhákat. Egy holttest előkészítése a temetésre sosem könnyű dolog. Ám egy holttest kihantolása még annál is nehezebb lehet.

Igen. bárhogy megrabol minket a halál. Ugyanakkor ad is. Megtanít arra, hogy mi az igazán fontos. Például a viszonzás azután, hogy egy életen át elvettünk. Hogy utána menjünk annak, amit elengednünk sem lett volna szabad. Vagy hogy tekintsünk vissza arra, ami azzá tett, akik vagyunk. Ám előfordulhat az is, hogy a lecke, amelyet egy személy halála után megtanulunk nem az, amire számítottunk.”

Született feleségek

Goethe a boldogságról

„A boldogságot nem lehet ajándékba kapni. Egyetlen titka: adni, mindig csak adni, jó szót, bátorítást,mosolyt, hitet és sok-sok önzetlen, tiszta szeretet.”

Goethe

Grace klinika 9/9 – Futás

„A mellékvese stressz hatására olyan hormonokat termel, melyek éberré és ugrásra késszé tesznek bennünket. A gond csak az, hogy nem tudhatjuk, hogy igazi katasztrófával állunk-e szemben vagy csak egyszerű idegesség van a háttérben.

A test nem ismeri fel a különbséget idegesség és izgatottság között. Pánik és kétely. A kezdet és a vég. A tested csak azt üzeni, menekülj. Néha nem hallgatsz rá. Ez az ésszerű megoldás. De néha hallgatsz rá. Bízhatsz a zsigereidben, igaz? Ha a tested azt mondja, hogy fuss, futás!”

Grace klinika

Edith Eva Eger az életről

„Az élet – még az elkerülhetetlen traumájával, fájdalmával, gyászával és szenvedésével és a halállal együtt is – ajándék. Ajándék, amit elszabotálunk, amikor börtönbe zárjuk magunkat: a büntetéstől, a kudarctól és az elhagyatástól való félelmünk; a szégyen és a vád; a felsőbbrendűség és az alacsonyabb rendűség; a hatalom és az irányítás iránti szükség börtönébe. Ha meg akarjuk ünnepelni az élet ajándékát, akkor bármi történik, mindenben meg kell találnunk az ajándékot, még abban is, ami nehéz, amiről azt sem tudjuk, hogyan éljük túl.”

Edith Eva Eger