„Karácsony táján – a magányos szobák még magányosabbak (…), de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése.”
Fekete István
„Karácsony táján – a magányos szobák még magányosabbak (…), de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése.”
Fekete István
„Megmondom mit tanultam az orvosi egyetem első napján. Azt, hogy alaposan gondoljam meg, hogy sebész akarok-e lenni, mert maximális elkötelezettséget kíván. Mindig a maximumot kell nyújtanom, amikor belépek a műtőbe, hiszen az asztalon fekvő páciens sorsa az én kezemben van. Tudni kell, amikor belevágok tudom mit csinálok. Nincs még egy foglalkozás, amelyhez ennyi idő, koncentráció és elkötelezettség szükséges. Kivéve talán az anyaság.
…
Mi van, ha megoszlik a figyelmünk? Mi van ha nem tudunk mindent beleadni? Akkor már nem is maradt semmink? Lehet, hogy csak más utat kell találnunk. Elmondom, hogy mi az ijesztő. Mi van, ha nem nyújthatunk 100%-ot? Lehet, hogy csak vissza kell mennünk az elejére, és mindent újrakezdenünk.”
Grace klinika
„A tragédiához nem kell vér és halál. Elég, ha megtöltjük fenséges szomorúsággal, mely a tragédia áhítata.”
Jean Racine
„Minél jobban szeretünk egy emléket, annál erősebbé és különösebbé válik.”
Vladimir Nabokov
„Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom. Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.”
Kurt Dimberger