Grace klinika 5/9 – Szörnyek

„Gyerekkorunkban félünk éjszaka, mert attól tartunk szörnyek bújtak az ágyunk alá. Ahogy öregszünk, a szörnyek egész mások lesznek. Önbizalom hiány. Magány. Megbánás. És bár idősebbek vagyunk és bölcsebbek, rájövünk, hogy még mindig félünk a sötétben.

Alvás. A legkönnyebb dolog. Egyszerűen becsukod a szemed. De oly sokunknak az álom kicsúszik a kezéből. Akarjuk, de nem tudjuk, hogy szerezzük meg. De ha szembe nézünk a démonjainkkal, a félelmeinkkel, és ha segítséget kérünk egymástól. Az éjszaka már nem is olyan ijesztő, mert többé nem vagyunk egyedül a sötétben.”

Grace klinika

Grace klinika 13/6 – Veszély

„Ismerik a történetet amikor egy gyerek beszorul egy autó alá és az anyja hirtelen szupererős lesz és felemeli a kocsit, hogy megmentse az életét. Mindig kíváncsi voltam, igaz-e? Mindig törödtem a sérültekkel és az elesetekkel. Beindulnának az ösztöneim? Tudnám, mit kell tennem? Felemelném a kocsit? A golyó elé ugranék? Képes lennék valakit eszméletlenre verni? Szeretném hinni, hogy igen.

Ha az, akit szeretünk veszélybe kerül; könnyű összeszedni minden erőnket, hogy megmentsük. De néha a veszély nem fizikai, néha mélyebbre nyúlik. Ekkor viszont az ösztönök nem segítenek. Sem a szuper erőnk. Sem az adrenalin. Nem tudjuk kiemelni őt az autóroncs alól. És ilyenkor csak ott ülünk és várunk és átkozzuk a sorsot.”

Grace klinika

Született feleségek 1/22 – Búcsú

„Semmi sem tart örökké, eljön az idő, amikor mindannyiunknak búcsút kell venni a világtól, amit ismertünk. Búcsút  mindentől, amit magától értetődőnek tartottunk. Búcsút azoktól, akikről azt hittük sosem hagynak el. És mikor ezek a változások végre szemet szúrnak, mikor az ismerős távozik és az ismeretlen átveszi a helyét, mi mindannyian csupán annyit tehetünk, hogy így köszöntjük: Isten hozott!”

Született feleségek

Grace klinika 2/4 – Tagadás

„A sebészeti gyakorlat túlélésének a kulcsa a tagadás. Tagadjuk, hogy fáradtak vagyunk. Tagadjuk, hogy félünk. Tagadjuk, hogy görcsösen igyekszünk a sikerért. És legfőképpen pedig tagajuk hogy tagadunk. Csak azt látjuk, amit látni akarunk és azt hisszük el, amit el akarunk hinni. Ez működik. Annyit hazudunk önmagunknak, hogy egy idő után magunk is elhisszük, hogy a hazugság az igazság. Addig tagadunk, amíg meg sem látjuk az igazat. Még akkor se, ha ott van az orrunk előtt.

Néha a valóság a semmiből kerül mögénk és csíp a fenekünkbe. És mikor a gát átszakad, csak úszni tudunk. A színlelés világa egy ketrec és nem gubó. Csak egy ideig ámíthatjuk önmagunkat. Fáradtak vagyunk, félünk. A tagadás nem változtat az igazságon. Előbb vagy utóbb félre kell tennünk a tagadást és emelt fövel, villámló szemmel nézni szembe a világgal. Ha az ember folyton csak tagad, a sok apró csepp óceánná dagad. De vajon hogyan védekezzünk a fulladás ellen?”

Grace klinika