„A sors csapásai olyanok mint a viharos szél. Megfosztanak bennünket mindentől, amit magukkal tudnak sodorni. Így aztán olyannak kezdjük látni magunkat, amilyenek vagyunk.”
Arthur Golden
„A sors csapásai olyanok mint a viharos szél. Megfosztanak bennünket mindentől, amit magukkal tudnak sodorni. Így aztán olyannak kezdjük látni magunkat, amilyenek vagyunk.”
Arthur Golden
„Aki nem emlékszik a múltra, arra van kárhoztatva, hogy megismételje azt. Aki pedig nem akarja elfelejteni újra és újra átéli. … A múlt trükkös dolog. Néha kőbe van vésve. Máskor elnyeli az emlékezet. De ha túl sokáig vagy a sötét oldalon, ki tudja milyen szörnyeket ébresztessz fel?”
Bosszú
„Mától fogva újra kezdem az életem. Új élet virrad föl számomra. Megszűnt, ami eddig nyomorított és megakadályozta, hogy éljek. Igazad volt ma délután, amikor azt kérdezted, nem magam elől akarok-e elszaladni? Mert ezt tettem évek óta. Mert nem tudtam, erős voltam-e vagy nagyon gyönge. (…) Féltem önmagamtól, féltem az élettől, tőled is féltem.”
Agatha Christie
„Van egy kérdés, amit mindannyian felteszünk magunknak. Megbízom a szomszédban lakókban? Számíthatok a nőre az utca végéről? Az a pár a túloldalról vajon mellém áll, ha szükségem lesz rájuk? Igen a jó szomszédok azok akikre támaszkodhatunk. A kiváló szomszédok azok, akik pontosan azt teszik, amit mondunk nekik.
…
Van egy kérdés, amit mindannyian felteszünk magunknak. Az a pár a túloldalról vajon mellém áll, ha egyszer szükségem lesz rá. Számíthatok a nőre az utca végéről. Igen, a jó szomszédok azok, akikre támaszkodhatunk. De ha rájövünk, hogy nem bízhatunk a szomszédainkban, akkor talán eljött az ideje szedni a sátorfánkat.”
Született feleségek
A Dalai Láma, mikor megkérdezték, mi az ami leginkább meglepi az emberiséggel kapcsolatban, ezt válaszolta:
„Az ember. Mert feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét.
És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élvezni a jelent; az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben; úgy él, mintha soha nem halna meg, és aztán úgy hal meg, hogy soha nem is élt igazán.”
Dalai Láma