Grace klinika 6/4 – Kötelesség

„Az élet kevés kötelességgel indul. Felesküszünk a zászlóra. Esküszünk, hogy visszavisszük a könyvet a könyvtárba. De ahogy öregszünk esküket teszünk, ígérgetünk, tele leszünk kötelességekkel. Nem ártani. Az igazat és csakis az igazat. Míg a halál el nem választ. És csak gyűlnek, csak gyűlnek míg mindenkinek mindent megígérünk és ráeszmélünk, hogy mi a kötelesség.

Ha sebész vagy mindenki utánad kap. Csak egy ígéretet teszünk. És hirtelen megfojtanak a kötelezettségek a betegeink felé, a kollégák felé, a gyógyítás felé. Így azt tesszük, amit minden normális ember, elfutunk az ígéreteink elől, hátha elfelejtik őket. De előbb vagy utóbb utol érnek. De néha a legrettegettebb kötelesség elől nem is éri meg elfutni.”

Vincent Van Gogh a határokról

„Nem mindig tudjuk megmondani, mi tart bennünket bezárva, bebörtönözve, szinte eltemetve, de mégis érez az ember bizonyos határokat, bizonyos kapukat. Bizonyos falakat. Mindez képzelet lenne, fantázia? Nem hiszem. Aztán felmerül az emberben a kérdés: Istenem! Sokáig tart ez még, mindig, mindörökkön örökké? Tudod, mi szabadít meg a fogságból? A mélységes, komoly szeretet. Ha vannak barátok, testvérek, szeretők, ez nyitja meg természetfeletti hatalommal, mágikus erővel a börtönt.”

Vincent Van Gogh

Grace klinika 4/1 – Változás

„A gyógyításban a változás elkerülhetetlen. Új sebészeti módszereket találnak ki, a műtéti eljárások fejlődnek. A szaktudásunk folyamatosan bővül.  Az újításról szól minden. Semmi nem marad sokáig ugyanaz. A változást vagy megszokjuk vagy megszökünk előle.

Változás. Nem szeretjük. Félünk tőle. De nem tudjuk elkerülni. És vagy megszokjuk a változást vagy megszökünk előle. Felnőni fájdalmas és aki nem ezt mondja, hazudik. De az igazság, hogy néha minél inkább változnak a dolgok, annál kevésbé változik bármi is. És néha … néha a változás jó. Néha a változás jelent mindent.”

Grace klinika