Grace klinika 6/4 – Kötelesség

„Az élet kevés kötelességgel indul. Felesküszünk a zászlóra. Esküszünk, hogy visszavisszük a könyvet a könyvtárba. De ahogy öregszünk esküket teszünk, ígérgetünk, tele leszünk kötelességekkel. Nem ártani. Az igazat és csakis az igazat. Míg a halál el nem választ. És csak gyűlnek, csak gyűlnek míg mindenkinek mindent megígérünk és ráeszmélünk, hogy mi a kötelesség.

Ha sebész vagy mindenki utánad kap. Csak egy ígéretet teszünk. És hirtelen megfojtanak a kötelezettségek a betegeink felé, a kollégák felé, a gyógyítás felé. Így azt tesszük, amit minden normális ember, elfutunk az ígéreteink elől, hátha elfelejtik őket. De előbb vagy utóbb utol érnek. De néha a legrettegettebb kötelesség elől nem is éri meg elfutni.”

Grace klinika 4/8 – Felnőttéválás

„Eljön egy pont az életünkben, amikor hivatalosan felnőtté válunk. Elég idősek leszünk, hogy szavazzunk. Igyunk. És más felnőttes dolgokban veszünk részt. Hirtelen elvárják, hogy felelősség teljesek legyünk. Komolyak. Felnőttek. Megnövünk. Megöregszünk. De felnövünk-e valaha is?

Valahogy felnövünk. Családunk lesz. Férjhez megyünk. Elválunk. De többnyire ugyanazok a problémáink, mint 15 évesen. Mindegy mennyit növünk. Vagy öregszünk. Akkor is örökké botladozunk. Örökké keresgélünk. Örökké fiatalon.”

Grace klinika

Grace klinika 3/17 – Csodák

„Léteznek orvosi csodák. Bár mi, akik a tudományra esküdtünk fel nem szeretünk hinni a csodák létezésében. De léteznek. Történnek dolgok, amikre nincs magyarázat. Nem irányíthatjuk őket, de megtörténnek. Tényleg történnek orvosi csodák. Nap, mint nap. De nem mindig akkor, amikor történniük kellene.

Egy ilyen nap végén oly sok ima meghallgatásra talál. De sok másik nem.  Élünk a csodával, ha rátalálunk. Átnyúlunk a szakadékon. És néha, bár lehetetlennek tűnik és nélkülöz minden logikát. Átérünk.”

Grace klinika