Grace klinika 6/4 – Kötelesség

„Az élet kevés kötelességgel indul. Felesküszünk a zászlóra. Esküszünk, hogy visszavisszük a könyvet a könyvtárba. De ahogy öregszünk esküket teszünk, ígérgetünk, tele leszünk kötelességekkel. Nem ártani. Az igazat és csakis az igazat. Míg a halál el nem választ. És csak gyűlnek, csak gyűlnek míg mindenkinek mindent megígérünk és ráeszmélünk, hogy mi a kötelesség.

Ha sebész vagy mindenki utánad kap. Csak egy ígéretet teszünk. És hirtelen megfojtanak a kötelezettségek a betegeink felé, a kollégák felé, a gyógyítás felé. Így azt tesszük, amit minden normális ember, elfutunk az ígéreteink elől, hátha elfelejtik őket. De előbb vagy utóbb utol érnek. De néha a legrettegettebb kötelesség elől nem is éri meg elfutni.”

Grace klinika 4/14 – Félelem

„Van valaki a fejemben. Okos nő. Tehetséges. Mellkasi csövezést, craniotomiát végez, pánik nélkül. Nagyon jó sebész. Már-már kiválló. Olyan, mint én, csak sokkal jobb. És félek sosem leszek ez a nő, a fejemből, mert valami az utamba áll.

Jó nap volt. Talán nagyszerű nap. Jó orvos voltam. Mégha nehéz is volt. Az voltam, aki a fejemben vagyok. Volt egy perc, amikor azt hittem, nem fog menni. Egyedül nem fog menni. De behunytam a szemem és láttam, ahogy megcsinálom. És így lett, legyőztem a félelmet és megcsináltam. „

Grace klinika

Erich Fromm az ajándékozásról

„Mi az, hogy adni? Egyszerűnek látszik a felelet erre a kérdésre, pedig valójában tele van kétértelműséggel és bonyolultsággal. A legelterjedtebb félreértés szerint, aki ad, az „felad” valamit, megfosztja magát valamitől, áldozatot hoz. Az olyan ember, akinek jelleme megrekedt a befogadó, kihasználó, felhalmozó beállítottság szintjén, az csakugyan ezt érzi, amikor ad.”

Erich Fromm