„Az élet kevés kötelességgel indul. Felesküszünk a zászlóra. Esküszünk, hogy visszavisszük a könyvet a könyvtárba. De ahogy öregszünk esküket teszünk, ígérgetünk, tele leszünk kötelességekkel. Nem ártani. Az igazat és csakis az igazat. Míg a halál el nem választ. És csak gyűlnek, csak gyűlnek míg mindenkinek mindent megígérünk és ráeszmélünk, hogy mi a kötelesség.
…
Ha sebész vagy mindenki utánad kap. Csak egy ígéretet teszünk. És hirtelen megfojtanak a kötelezettségek a betegeink felé, a kollégák felé, a gyógyítás felé. Így azt tesszük, amit minden normális ember, elfutunk az ígéreteink elől, hátha elfelejtik őket. De előbb vagy utóbb utol érnek. De néha a legrettegettebb kötelesség elől nem is éri meg elfutni.”
Boris Vallejo a célokról
„A létező szabályok csak eszközöket jelentenek különböző célok eléréséhez. Ahogyan gyarapodunk tapasztalatokban, úgy nyílnak meg új utak tekintetünk előtt. Úgy válunk képessé rá, hogy új ösvényeket nyissunk, új eszközöket alkalmazzunk, és rájöjjünk, mi szolgálja legjobban céljainkat.”
Boris Vallejo
Antoine de Saint-Exupéry – szeretet és hűség
„Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.”
Antoine de Saint-Exupéry – A kis herceg
Grace klinika 14/11 – Halál
„A halálos ágyán senki sem a munkára gondol. Ezt a közhelyet akkor vesszük elő, ha lógni akarunk vagy túl sokat költünk a nyaralásra vagy ha egy megbeszélés miatt nem tudunk elmenni a gyerekünk focimeccsére. A halálos ágyán senki se gondol a munkára. Kivéve azt, aki imád dolgozni.
…
Nem számít, hogy az életünket egy tárgyalóban, otthon vagy egy hawai-i strandon töltjük. Ha visszanézünk az életünkre, az egyetlen, ami számít az az, hogy azt csináltunk, amit szeretünk, azokkal akiket szeretünk? Boldogok voltunk? Kihoztuk a legtöbbet ebből a gyönyörű, rémisztő, furcsa életből? Elengedtünk mindent, ami visszafogott minket? És vigyáztunk arra, ami igazán fontos?”
Grace klinika