„Minden ember arra törekszik, hogy jelentőségre tegyen szert, de hiába, ha nem látjuk, hogy egész jelentőségünk annyi, amennyit másokért teszünk.”
Alfred Adler
Született feleségek 8/12 – Felújítás
„Minden háziasszony életében elérkezik a felújítás ideje. Amikor egy lelkes gyermek elsajátít egy új tudományt. Amikor egy romantikus este után csak a romok maradnak. Vagy amikor egy vacsoravendégség váratlan véget ér. De néha pusztán egy dolgot szükséges eltávolítani, egy emléket.
…
Igen, minden háziasszony életében elérkezik a felújítás ideje. Ennek oka lehet, hogy le akar számolni egy kellemetlen emlékkel. Vagy hogy meg akar szakítani egy egykor boldog kapcsolatot. Vagy hogy meg akarja tenni a szükséges változásokat, hogy felkészüljön egy újra. Ám függetlenül attól, hogy az illető háziasszony mennyire öleli keblére a változásokat; a környezete és a szomszédai lehet, hogy más nézetet képviselnek.”
Született feleségek
Grace klinika 3/1 – Az idő
„A műtőben az idő elveszíti jelentését. Varratok és életmentés közben. Az óra nem számít többé. 15 perc, 15 óra. Odabent a műtőben a legjobb sebészek mellett repül az idő. A műtőn kívül ellenben az idő előszeretettel billent minket fenéken. Még a legerősebbeket is meg tudja lepni. Lelassít, áldogál, végül megfagy. És mi ott ragadunk a pillanatban, és moccani sem bírunk, sem az egyik, sem a másik irányba.
…
Az idő rohan. Az idő senkire nem vár. Az idő begyógyítja a sebeket. De mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. Időt, hogy talpra álljunk. Időt, hogy felnőjjünk. Időt, hogy felejtsünk. Időt.”
Grace klinika
Victor Hugo a sorsról
„Ha egyszer a véletlen játszani kezd veled, készülj fel rá: fordulat fordulat után ér. Ha a sors felnyitja kapuját, ontja a meglepetéseket. Ha rést ütött, az események egymás után törnek be rajta, egymást érik a meglepetések. A meglepetés homály.”
Victor Hugo
Ákos – Dúdolni halkan
Dúdolni halkan
Jéghideg ágyban ébredek, tudod,
fény mossa az éjszaka ráncait,
tudom és érzem, hogy merre jársz,
hiába hiszed, hogy nem vagy itt.
Most sokáig nem látlak, tudod,
pedig nem vehetem le rólad a szemem,
lepedőm markolja sóhajod:
csak Te mondod így ki a nevem.
Az illatodban ülve várok egész nap,
hogy szádban hozd el éltető vizemet,
itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort,
ahogy szemedhez ér, én ott vagyok Veled!
Én ott vagyok Veled!
Többet nem tudok,
csak Neked dúdolni halkan,
néznek a csillagok,
bennem most is béke van!
Álom, szakadék mélye vár,
onnan is visszahív egy szó,
dalt szül a súlyos félhomály,
érzem, hogy sírni volna most jó.
Reszket a föld, ha hozzám ér,
egy-egy békés gondolat,
amit nekem küldesz el,
amiben magad is benne vagy
Benne vagy…
Többet nem tudok,
csak Neked dúdolni halkan,
néznek a csillagok,
bennem most is béke van!
Többet nem tudok,
csak Neked dúdolni halkan,
néznek a csillagok,
bennem most is béke van!
Ákos