Bosszú 2/14 – Áldozat

„Az áldozat. Eredeti értelmezése szerint egy számunkra értékes dologról való lemondás, hogy kedvére tegyünk valami felsőbb hatalomnak. Elkötelezettség, amit nem lehet egyszerű ígéretekkel megpecsételni. Egy eskü. Bármilyen szívből jövő is, sosem vár viszonzást. Mialatt a valódi áldozat felfoghatatlan veszteséggel jár.
…
Az áldozat olyan dologról való lemondáat jelent, amit mindennél jobban szeretnünk. Új cél csakis a veszteség felett érzett bánatból születhet. Az örök elkötelezettség egy ügy iránt nagyobb, mint az én. Erkölcsi kötelességünk végig járni az útat. Egészen a végéig.”

Bosszú

 2013.09.11. |   0 |  Kategóriák: Bosszú Sorozat |    Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Helen Keller

Helen Keller a küzdelemről

“Az emberi tapasztalás bámulatos gazdagsága nem szerezne annyi örömet, ha nem kellene korlátokat leküzdenünk. A csúcsra érés feleannyira sem boldogítana, ha nem kellene sötét völgyeken is áthaladnunk.”

Helen Keller

  • 2010.08.22.
  • 0
Bosszú Sorozat

Bosszú 2/18 – Álcázás

„Túl gyakran kendőzzük el a valóságot. Álcázzuk magunkat attól való félelmünkben, hogy elveszíthetjük szeretteinket. Vagy hogy tovább folytathassuk a szemfényvesztést azokkal szemben, akiket le akarunk leplezni. A mögé bújunk, ami menedéket nyújt a fájdalom és a szomorúság ellen. Vagy hárítjuk az igazságot, ami túl pusztító ahhoz, hogy elfogadjuk.”

Bosszú

  • 2013.10.09.
  • 0
Grace klinika Sorozat

Grace klinika 1/8 – Élet és az álmok

„Emlékeznek még a gyermekkori tündérmesékre. Az életről szőtt álomképre, a fehér ruhára és hogy az ifjú herceg eljön és megszöktet minket a lován a kastélyába. Az ágyban fekve esténként csukott szemmel tökéletesen hittünk a megvalósulásában. A Mikulás, a Fogtündér, a Királyfi. Szinte tapintani tudtuk volna őket, de végül felnövünk. Egy nap kinyitjuk a szemünket és a tündérmese szertefoszlik. Annál keresünk vigaszt, akiben megbízunk. De a lényeg az, hogy nehéz végleg elereszteni azt a bizonyos tündérmesét, mert mindenkiben ott lapul legalább egy parányi kis szikrája a hitnek és reménynek, hogyha kinyitjuk a szemünket, akkor minden valóra válik.
…
A nap végén a hit mókássá válik. Ott bukkan fel, ahol nem számítunk rá. Mintha egy nap rájönnénk, hogy a tündérmese egy kicsit más, mint amiről álmodtunk. A kastély hááát nem is annyira kastély. És a boldogan éltek, míg meg nem haltak  nem is fontos. Csak az, hogy most boldogok. Mert néha egy évezredben egyszer az emberek meglephetnek. És néha napján pár embertől még a lélegzeted is elakad.”

Grace klinika

  • 2010.07.02.
  • 0