„Hálaadás. A pulykasütés ideje. A családi összejöveteleké. Az iskolai színdaraboké. Valamint a nagybevásárlásoké. És a stresszé.
…
Évente egyszer kicsit megállunk és számba vesszük mindazt a jót amiben részünk van. Hálát adunk a barátokért, akik megértenek. A szeretőkért, akik boldoggá tesznek. A gyerekekért, akik szót fogadnak nekünk. Igen. Mindig hálásnak kell lennünk azért, amit kapunk. Még akkor is, ha az csak egy lehetőség.”
Született feleségek
„Testvérek. Micsoda isteni adomány! Ezt sose vegyétek magától értetődőnek! Adjatok hálát érte mindennap! Vigyázzatok egymásra!”
Lisa Jewell
„Kiméletlen erőszakoskodók. Bármelyik felnőtt megmondhatja, hogy a játszótér nem az egyetlen hely, ahol megtalálhatók. Akár merre nézünk, mindenütt találunk olyanokat, akiknek nem számít vagy fel sem tűnik mekkora fájdalmat okoznak. Legyen az egy szomszéd, aki kihasználja a barátnője gyanakvását. Vagy egy lány, aki a döntéseiért bünteti az anyját. Vagy egy asszony, aki számonkéri az igazát azon, aki eladott neki egy kocsit. Igen, zsarnokok mindenütt vannak. De mind közül a legrosszabbak azok, akik úgy kerítenek a hálójukba, hogy még csak észre se vesszük, hogy mit tettek.”
Született feleségek
„Az élet – még az elkerülhetetlen traumájával, fájdalmával, gyászával és szenvedésével és a halállal együtt is – ajándék. Ajándék, amit elszabotálunk, amikor börtönbe zárjuk magunkat: a büntetéstől, a kudarctól és az elhagyatástól való félelmünk; a szégyen és a vád; a felsőbbrendűség és az alacsonyabb rendűség; a hatalom és az irányítás iránti szükség börtönébe. Ha meg akarjuk ünnepelni az élet ajándékát, akkor bármi történik, mindenben meg kell találnunk az ajándékot, még abban is, ami nehéz, amiről azt sem tudjuk, hogyan éljük túl.”
Edith Eva Eger
„Csak akkor kezdünk valamely erényünknek nagy értéket tulajdonítani, amikor észrevesszük, hogy ellenfelünkből hiányzik.”
Nietzsche