„Nem mondhatunk le az emberiségről, mivel mi magunk is emberi lények vagyunk.”
Einstein
Rippl-Rónai Ödön a művészetről
„ Azok az igazi koldusok, akik a művészetet nem tudják élvezni. Mert az éhezőknek ételt lehet adni, hajléktalannak hajlékot, de akinek lelke üres, azon nem segíthet senki. Az lelkében hajléktalanul, dideregve, éhezve járhat az élet utain az idők végezetéig.”
Rippl-Rónai Ödön
Bosszú 2/1 – Henri Frederic Amiel a végzetről
„A végzet kétféleképpen is elpusztíthat minket, ha nem teljesíti be a vágyainkat … vagy ha teljesíti azokat.”
Henri Frederic Amiel
Mr. Robot 1/3 – A bug-ok
„A programozók többsége szerint a debugolás nem több hibajavításnál. Csakhogy ez f*szság. A debugolás lényege a bug megtalálása és annak a megértése, hogy egyáltalán, hogy került oda. Annak az elfogadása, hogy nem véletlenül van ott ahol. Okkal jött. Üzenetet hozott, mint egy öntudatlan buborák, amely a felszínre tör. Kipukkanásával pedig megerősíti a gyanunkat. … A bug-ok nem csupán hibák. Sokkal inkább előjelek. A gondolkodásunk zsákutcái. Meghatároznak bennünket. … Ilyen világban élünk, abban bízunk, hogy a másik fél hibázik. Manipuláljuk egymást, kihasználjuk egymást. Időnként csak támaszkodunk a többire. Ez az emberiség meleg, mocskos közege. … A bug-okat többnyire nem szeretik, de megesik hogyha egy bug végre valahára felfedi magát szinte felszabadít és új kapukat nyit, akkora lehetőséget rejt, amit nem lehet nem kihasználni. Hiszen a bug-oknak nincs más céljuk, a létezésüknek nincs más oka, minthogy végül kijavíthassuk őket, hogy helyrehozzuk, ami helytelen. Van ennél jobb érzés a világon? … A szoftver pedig idomulni kényszerül a bug miatt. Nincs választása. Megújul. Megkerüli vagy feldolgozza. Akárhogyis megváltozik. Létrejön valami új. A következő verzió. Egy elkerülhetetlen upgrade.”
Mr. Robot
Grace klinika 6/17 – Győzelem
„A sebészek sosem elégedettek. Nem dőlünk hátra. Nem ülünk nyugton. Bármi is a játék, szeretünk győzni. És ha nyertünk, új játék jön. Lökjük magunkat. Rezidensek, szakorvosok. Nem számít mit érünk el, ha mászunk mindig jön egy újabb hegy.
…
A hegymászókat lefotózzák a hegy tetején. Mosolyognak. Izgatottak. Győzedelmesek. Út közben nincs fotózás, mert ki kíváncsi előzményekre. Lökjük magunkat, mert kell. Nem azért, mert tetszik. A könyörtelen mászást, a fájdalmat és kínt, hogy előrelépj, ezt senki nem fotózza le. Senki nem akar emlékezni erre. Csak a kilátás érdekes a végén. A lélegzet elállító pillanat a világítetején. Emiatt mászunk. Ez megéri a fájdalmat. Ez benne a legjobb. Ez mindent megér.”
Grace klinika