„A halloweenban nincs semmi mulatságos. Ez a gonoszkodó ünnep inkább a gyermekeknek a felnőtt világgal szembeni pokoli bosszúvágyát tükrözi.”
Jean Baudrillare
Született feleségek 2/14 – Valószínűtlen barátságok
„A világ tele van valószínűtlen barátságokkal. Hogy ezek, hogy jönnek létre? Úgy, hogy míg az egyik ember szükséget szenved, a másik kész segítő kezet nyújtani. Mikor ilyen kedvességgel találkozunk végre képesek vagyunk becsülni azokat, akiket korábban leírtunk. És mielőtt észbekapnánk a szövetség megköttetik tekintet nélkül arra, hogy mások megértik-e. Igen, valószínűtlen barátságok szövödnek nap, mint nap. Senki sem érti ezt jobban, mint a magányosak. Sőt mi több, ők épp erre számítanak.”
Született feleségek
Grace klinika 7/20 – Felépülés
„Egy trauma után a testünk nagyon törékeny. A reakció idő kritikus. Így hirtelen körül vesznek az emberek. Orvosok. Nővérek. Szakemberek. Technikusok. Egy műtét csapat sport. Mindenki a cél felé igyekszik és újból összeraknak téged. De egy műtét már önamgában is trauma. És ha egyszer vége, kezdődhet a gyógyulás. Ezt hívjuk felépülésnek. A felépülés nem csapat sport. Hanem magányos hosszútáv futás. Hosszú és fárasztó. És pokolian magányos.
…
A felépülési időszak hosszát a sérülés mértéke határozza meg. De nem mindig sikerül. Nem számít, milyen keményen dolgozunk. Némelyik sebünk sosem gyógyul be teljesen. Előfordulhat, hogy egy új élethez kell alkalmazkodnunk. A dolgok talán túlzottan megváltoznak. És semmi sem lesz már a régi. Lehet, hogy magunkra sem ismerünk. Mintha egyáltalán nem épültünk volna fel. Új emberek leszünk, egy új élettel.”
Grace klinika
Gyilkos elmék 4/11 – H.L. Mencken a kísértésről
„Minden normális ember kísértést érez egyszer, hogy a tenyerébe köpjön, felhúzza a fekete zászlót és elvágja valaki torkát.”
H.L. Mencken
Grace klinika 3/1 – Az idő
„A műtőben az idő elveszíti jelentését. Varratok és életmentés közben. Az óra nem számít többé. 15 perc, 15 óra. Odabent a műtőben a legjobb sebészek mellett repül az idő. A műtőn kívül ellenben az idő előszeretettel billent minket fenéken. Még a legerősebbeket is meg tudja lepni. Lelassít, áldogál, végül megfagy. És mi ott ragadunk a pillanatban, és moccani sem bírunk, sem az egyik, sem a másik irányba.
…
Az idő rohan. Az idő senkire nem vár. Az idő begyógyítja a sebeket. De mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. Időt, hogy talpra álljunk. Időt, hogy felnőjjünk. Időt, hogy felejtsünk. Időt.”
Grace klinika