„Van közösség, ami még a magánynál is csöndesebb, és amely helyesen értelmezve a tökéletesített magány.”
Robert Louis Stevenson
Született feleségek 8/13 – Szerelem
„A szerelem képes a legrosszabbat kihozni az emberekből. Egyeseket zsugorivá tesz. Másokat ellenségessé. Vagy egyszerűen közönyössé. De kezdetben, amikor a szerelem még csak ígéret, mindenki a legjobb oldalát mutatja. … Igen, a szerelem ígérete a legjobbat tudja kihozni belőled. Kivéve ha azzal szembesülünk, hogy kissé kiestünk a gyakorlatból. … Egy-egy sorscsapás után minden feleség a maga módján birkózik meg a történtekkel. Vannak, akik az italhoz fordulnak. Vannak, akik az édességhez. És vannak akik azokhoz, akikben a legjobban bíznak.
…
Igen, a szerelem képes a legjobbat kihozni belőlünk. Az önbizalmat ahhoz, hogy tovább lépjünk. A bátorságot, hogy kimondjuk az igazságot. Az erőt, hogy ne adjuk fel a reményt. De néha a legmeglepőbb nem az, hogy a szerelem mit hoz ki belőlünk, hanem hogy a szerelem kit hoz vissza hozzánk.”
Grace klinika 8/17 – Problémák
„Megtanulunk szemfülesnek lenni. Felfedezni a problémát. A jó kérdéseket feltenni. Megtalálni a tünet gyökerét. Míg meg nem tudjuk mi is az. És szembenézünk vele. Borzasztó óvatosságot igényel. De néha túlzásba visszük. Ott is problémát gyártunk, ahol nincsen.
…
A szándékaink mindig tiszták. Mindig jót akarunk tenni. De a határokat szeretjük feszegetni. És van esélye, hogy túl messzire megyünk. Azt tanuljuk: „Ne árts!”, mikor azt tanuljuk, hogyan vágjuk fel az embereket. Igen, megteszünk dolgokat, amiket már régen hagynunk kellett volna. Mert nehéz beismerni, ha nincs kezelendő probléma. Nehéz elengedni. Mielőtt tovább rontanánk a helyzeten. Mielőtt óriási kárt okozunk. „
Grace klinika
Francois de la Rochefoucauld – igaz szerelem vs igaz barátság
„Bármily ritka is az igazi szerelem, még mindig nem olyan ritka, mint az igazi barátság.”
Francois de la Rochefoucauld
Gyilkos elmék 4/7 – Gilbert Parker – a tetteink kísértenek
„Az emlékek és a bűntudat elől nincs menekvés e világon. Ostoba tetteink kísértenek minket, akár megbántuk őket akár nem.”
Gilbert Parker