„Senki sem ismeri igazán a többi embert. Legfeljebb azt feltételezheti róluk, hogy olyanok, mint ő.”
John Steinbeck
Született feleségek 4/8 – Múlt, hibák
„Úgy gondolunk a múltra, mint a híd alatt rég lefolyt vízre. Folyóra, mely elmossa ifjúságunk ballépéseit. Kihunyt szerelmeket. Leküzdhetelen szenvedélyeket. Veszni hagyott lehetőségeket. De előbb vagy utóbb elénk sodor valamit az élet, ami emlékeztet a hibáinkra és a bűnökre, amiket elkövettünk.
…
Múltbéli hibáinknak meg van aza rossz szokásuk, hogy visszasodrodnak az életünkbe és olyankor bizony meg kell fizetnünk értük.
…
A múltat sosem hagyjuk igazán a hátunk mögött. Kísértetek olálkodnak a sötétben, lesben állva, hogy emlékeztessenek döntéseinkre. De ha hátra tekintünk lehet, hogy egy kitárt karú régi barátra lelünk. Vagy egy ellenünk ármánykodú régi ellenségre. Vagy egy felnőtt fiúra, aki szívből megbocsájt. Milyen szomorú, hogy valaki nem hajlandó visszanézni és sosem érti meg, hogy aki a múltat tagadja, az arra van kárhoztatva, hogy ugyanabba a hibába essen újra.”
Született feleségek
Gyilkos elmék 10/16 – Dwight D. Eisenhower – biztonság vs szabadság
„Ha teljes biztonságra vágysz, menj börtönbe. Ott meglesz minden, étel, ruha, orvosi ellátás. Csak egy valami nem, szabadság.”
Dwight D. Eisenhower
Grace klinika 9/3 – Alku
„Egy sebész nem köt kompromisszumot. Dacolunk a halállal. Felülmúljuk a tökéletest. Akár 17 órán keresztül is operálunk, ha kell. Nem alkuszunk meg. De ez nem azt jelenti, hogy nem is fogunk.
…
Ha a szívünket követjük. Ha nem alkuszunk meg. Furcsa, nem igaz? Megkönnyebbülünk. A nap fényesebben süt. És legalább egy rövid pillanatra békére lelünk.”
A remény rabjai – a zene és a szabadság
„A mai napig sincs fogalmam, miről énekelt az a két olasz nő, és nem is érdekel. Nem kell mindent kimondani. Olyan megfoghatatlan szépség áradt belőle, amit szó le nem írhat, amibe belefacsarodik a szíved. Azok a hangok magasabbra, messzebbre szárnyaltak, mint amiről valaha is álmodtunk. Mintha gyönyörű madár szállt volna a kalitkánkba, és dala nyomán leomlottak volna a falak. Ha csak egy röpke pillanatra, de a legutolsó rab is szabadnak érezte magát.”
A remény rabjai