„Minden ember, akivel összekerülök bizonyos mértékig felettem áll. Abban, amit tanulok tőle.”
Ralph Waldo Emerson
Grace klinika 3/9 – Titkok
„Orvosként ismerjük mások titkait. A kórtörténetüket. A szexuális hátterüket. A bizalmas információ éppoly fontos egy sebész számára, mint a szike. És éppoly veszélyes is. Titkokat őrzünk. Muszáj. De nem minden titkot tudunk megőrizni.
…
Bizonyos szempontból az árulás elkerülhetetlen. Ha a testünk elárul. Gyakran a műtét a megoldás kulcsa. Ha egymást áruljuk el. Ha egymást áruljuk el, a megoldás kevésbé egyértelmű. Bármit megteszünk, hogy helyreállítsuk az elveszett bizalmat. De vannak olyan sebek, olyan árulások, amelyek olyan mélyek, olyan súlyosak, hogy lehetetlen helyreállítani, amit veszítettünk. És ha ez megtörténik, nem tehtünk mást, minthogy várunk.”
Grace klinika
Grace klinika 6/1-2 – Gyász
„Elisabeth Kübler Ross szerint, ha egy szerettünk meghal vagy más tragikus veszteség éri az embert, mindenki a gyász öt fázisán megy keresztül. Az első az elutasítás. Mivel a veszteség annyira felfoghatatlan nem hisszük el, hogy igaz. Mindenkire dühösek vagyunk, a túlélőkre, önmagunkra. És ekkor jön az alku. Könyörgünk. Fohászkodunk. Mindenünket odaadnánk, akár a lelkünket is, cserébe egyetlen napért. Ha az alkudozás csődöt mond és már dühösek sem tudunk lenni, depresszióba zuhanunk. Kétségbe esünk. Míg végül kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy már nincs mit tenni és feladjuk. Elengedjük és az elfogadás fázisába lépünk.
…
Az orvosin ezer órán át tanítják, hogyan birkózzunk meg a halállal. De arról egy óra sem szól, hogy hogyan éljünk tovább.
…
A szótár szerint a gyász valamilyen csapás vagy veszteség miatt érzett intenzív szenvedés vagy gyötrelem. Mély fájdalom. Mardosó bűntudat. Minket sebészeket, tudósokat arra tanítanak, hogy könyvekből, definíciókból, törvényekből tanuljunk, azokban higgyünk. De az életben a merev definíciók nem érvényesek. Az életben a gyász sok mindennek tűnhet, ami cseppet sem hasonlít a mély fájdalomhoz.
…
A gyász mindannyiunkban közös, de mindenkiből mást hoz ki. Nemcsak a halált gyászoljuk, az életet is, a veszteséget, a változást. És ha eltűnődünk, miért szívunk annyiszor, hogy miért fáj annyira, nem szabad elfelednünk, hogy tudunk változtatni. Így maradunk életben. Mikor már annyira fáj, hogy fojtogat. Az segít túlélni. Ha visszanézünk arra a napra, furcsa mód, hihetetlen mód nem érzünk már úgy, nem fog ennyire fájni. A gyász mindenkit utolér a maga idejében, a maga módján. A legtöbb, amit tehetünk, amit bárki tehet, hogy becsületesek vagyunk. A legrosszabb dolog, a gyász legrémesebb része, hogy nem tudjuk irányítani. A legtöbb, hogy átadjuk neki magunkat, ha eljön és ha tudjuk kieresztjük. De a legrosszabb, hogy mikor már azt hiszed, hogy vége, kezdődik előlről. És mindig. És minden alkalommal … eláll a lélegzeted. A gyásznak öt fázisa van, mindenkiből mást hoz elő, de mindig öt fázisa van. Tagadás. Düh. Alkudozás. Depresszió. Elfogadás.”
Grace klinika
Gyilkos elmék 9/24 – Emile Zola az igazságról
„Mikor az igazságot eltemetik burjánzani kezd. Megerősödik. Olyan hatalmas erőt gyűjt össze, hogy amikor végül kitör, letarol mindent.”
Emile Zola
Gyilkos elmék 4/21 – Dr Burton Grebin – Elvesztés
„Egy gyereket elveszíteni olyan, mintha egy részünk veszne el.”
Dr Burton Grebin