„Mindig könnyű megállapítani, hogy kik a barátaink. Azok, akik ránk szólnak, ha pojácát csinálunk magunkból. Vagy ha hiú ábrándokkal áltatjuk magunkat. Vagy ha túlzásokba esünk. De a barátaink közül is csak a legjobbak mondják meg az igazat. Akkor is ha tudják, dühösek leszünk. … Igen, csak a barátaink mondják meg nekünk az igazat. Úgyhogy ha felhívják a figyelmünket valami gyanúsra, talán érdemes hallgatni rájuk.
…
Igen, a jó barátok azok, akik megmondják nekünk az igazat önmagunkról. Még ha az igazságot mi magunk vonakodunk is beismerni. Hogy még sok mindent meg kell tanulnunk. Hogy néha muszáj segítséget kérnünk. Hogy esetleg nem veszünk észre egy kiváló lehetőséget. Igen, ha megtudjuk az igazságot az gyakran más útra terelhet minket. De sosem tudhatjuk, hogy az az út hová vezet vagy hogy ki figyeli minden léptünket.”
Stephen King az álmokról
„Ébredés után a legtöbb álom olyan, mint a molylepke üres gubója vagy a felhasadt borsóhüvely: megannyi halott váz, amelyen tombolva, de röpkén viharzott át az élet, és aztán kiszállt belőle.”
Stephen King
Chester Bennington az életről
„Soha ne gondold azt egy napról, hogy az előző nap folytatása. Minden napot élvezz. Függetlenül a tegnaptól és a holnaptól.”
Chester Bennington
Grace klinika 11/5 – Káosz
„Szüntelen vérzés. Acidozis. Kihűlés. Jól tudjuk, mit jelent ez a kombináció. Úgy hívjuk a halál háromszöge, ahonnan nincs visszaút. Ez az a pillanat, ahol átváltunk kármentésre. Megállunk. Hátralépünk. Hagyjuk a testet pihenni és átgondoljuk van-e megoldás a káoszra, ami odabent tombol.
…
Ha a káosz alább hagy, vissza kell mennünk újra körbe nézni és megkérdezni magunktól: össze lehet még rakni ezt a testet? Ha jól végeztük a munkánkat igen. Eláll a vérzés, begyógyul a seb és a test újraműködik. De bárhogy is próbálkozunk, be kell látnunk, hogy van, amit nem lehet helyrehozni.”
Grace klinika