„Mindig könnyű megállapítani, hogy kik a barátaink. Azok, akik ránk szólnak, ha pojácát csinálunk magunkból. Vagy ha hiú ábrándokkal áltatjuk magunkat. Vagy ha túlzásokba esünk. De a barátaink közül is csak a legjobbak mondják meg az igazat. Akkor is ha tudják, dühösek leszünk. … Igen, csak a barátaink mondják meg nekünk az igazat. Úgyhogy ha felhívják a figyelmünket valami gyanúsra, talán érdemes hallgatni rájuk.
…
Igen, a jó barátok azok, akik megmondják nekünk az igazat önmagunkról. Még ha az igazságot mi magunk vonakodunk is beismerni. Hogy még sok mindent meg kell tanulnunk. Hogy néha muszáj segítséget kérnünk. Hogy esetleg nem veszünk észre egy kiváló lehetőséget. Igen, ha megtudjuk az igazságot az gyakran más útra terelhet minket. De sosem tudhatjuk, hogy az az út hová vezet vagy hogy ki figyeli minden léptünket.”
Csingiling és az elveszett kincs – Barátság
„A legfőbb kincs nem az arany vagy az ékszer, nem is a műkincs. Sosem birtokolhatod azt, ami bent a szívedben nincs. A földi javak bizony mulandók, és idővel mind eltűnnek. Ám az igaz, hű barátságok soha, soha meg nem szűnnek.”
Csingiling és az elveszett kincs
A holló – a szem
„A szem rejti a világ minden hatalmát, barátom, egy szem néha hasznosabb, mint a tulajdonosa.”
A holló
Gyilkos elmék 14/11 – Charles Bukowski a kapcsolatokról
„Mind meghalunk egyszer, mindenki, micsoda cirkusz! Pont ennek kéne összetartania minket, de ez még nincs így. Jelentéktelen dolgok terrorizálnak és nyomnak el minket, felemészt minket a semmi.”
Charles Bukowski
Gyilkos elmék 9/10 – Arisztotelész a félelemről
„A félelem fájdalom, amit a gonoszra várás kelt életre.”
Arisztotelész