„A rezidensek számára van egy ünnepség, amin megkapják a fehér köpenyt és varázsütésre orvosok lesznek. A szüleim eljöttek az ünnepségemre. Még most is látom őket. Büszkék és boldogok. Azt mondják, a halálunk előtt lepereg előttünk az életünk. A fontos pillanatok, amelyek próbára tettek minket, amelyek azzá tettek, akik vagyunk. Előttem nem pergett le az életem. A fehér köpenyre gondoltam és örültem, hogy most rajtam van. Nekem akkor kezdődött az életem. Találó, hogy akkor is rajtam volt, amikor véget ért.
…
Egy orvos azért húz köpenyt, hogy életeket mentsen, hogy legyőzze a halált. De amint leveszi, sebezhető lesz, mint mindenki más. Ember. Mind meghalunk és nem tőlünk fog, hogyan és mikor. De azt eldönthetjük, hogy hogyan élünk. Tegyünk ezt, döntsünk. Ilyen életet akarunk élni? Ezt az embert akarjuk szeretni? Ez a legjobb formánk? Lehetünk erősebbek? Kedvesebbek? Együttérzőbbek? Döntsünk. Belégzés. Kilégzés. És döntsünk.”
Grace klinika