Grace klinika 11/23 – Döntés

„Már semmiben sem vagyok biztos. Folyton ez pörög a fejemben. Újra és újra lejátszom. Nagyon fontos döntés. Meghatározó. De nem, nekem itt a helyem, ezt kell tennem. Ez biztos. Tudom. De nem számítottam rá, hogy ennyire fog fájni. … A körhinta forog tovább. Nincs kiszállás.

Talán mégis van rá mód. Le lehet szállni a körhintáról. Újrakezdeni. Megint. Biztos van rá mód, hogy eltemessük a halottainkat. Egy döntés. Én döntök. Hogy továbblépek. Hogy magam mögött hagyom. Képes vagyok rá. Menni fog. Csak annyi, hogy el kell kezdeni.”

Grace klinika

Grace klinika 8/16 – Döntések

„Sebészként tudnunk kell konzultálni egymással. Másodvéleményt kérni. A betegeket is újabb szakvélemény kikérésére biztatjuk. De minek még egy vélemény, ha tudod, hogy igazad van? Mert ha őszinték vagyunk magunkkal a sebészek inkább cowboy-ok. Inkább egyedül dolgoznak.

Kérhetsz tanácsot másoktól. Körbe veheted magad tanácsadókkal. De végül Neked kell döntened. Egyedül Neked. És amikor döntened kell és egyedül vagy a falhoz szorítva, csak a fejedbe lévő hang számít, amelyik megsúgja, amit már úgyis tudtál és ami szinte soha nem hazudik.”

Grace klinika

Grace klinika 9/12 – Fantomvégtag

„Ha valakinek amputálják valamelyik végtagját gyakran előfordul, hogy mégis érzékeli a hiányzó testrészt. Mintha még mindig ott lenne. Ezt fantomvégtag szindrómának nevezik. Mintha a test nem akarná elfogadni, hogy mi történt vele. Az elme próbálja a testet kiegészíteni. Akik fantomvégtag szindrómában szenvednek sokféle érzést tapasztalnak. De a leggyakoribb mind közül a fájdalom.

A test igen csökönyös tud lenni, ha el kell fogadnia a változást. Az elme reménykedik, hogy a test ismét egész lehet. És az elme mindig harcolni fog a reményért. Míg fel nem fogja az új valóságot. És el nem fogadja, hogy ami már nincs az nem is lesz többé.”

Grace klinika

Grace klinika 2/24 – Sérülések

„Mindannyian úgy rombolunk az életben, mint elefánt a porcelánboltban. Egy törés itt, egy horzsolás. Kárt teszünk magunkban és másokban is. A nehéz az, hogy próbálunk rájönni, hogyan kezeljük a sérülést, amit okoztunk vagy amit nekünk okoztak. Néha a sérülés váratlanul ér minket. Néha azt hisszük, hogy helyre hozhatjuk a kárt. De néha úgy ér miinket a sérülés, hogy nem is látjuk előre.

Mindenki sérült úgy látszik. Csak van, aki jobban, mint mások. Gyerekkorunk óta cipeljük a sérüléseinket. Aztán felnőttként visszaadunk mindent, amit kaptunk. És persze mindannyian okozunk sérüléseket. És aztán minden erőnkkel megpróbáljuk megmenteni, ami menthető. „

Grace klinika