Egyszer volt – Új kezdet

„… Látott  jobb napokat ez igaz, de ezután is jöhetnek még szebb idők. És csak, mert az élet most épp nem olyan, amilyennek szeretnénk még nem kell mindent lerombolni. Elkezdtem gondolkodni arról, amit csinálok és amim van és arról, amit nem csinálok és amim nincs. Úgy tűnik a környéken mindenki lemondott róla, hogy elképzelje, milyen lehet egy jobb élet. De ha be tudjuk vallani magunknak, hogy amit akarunk, az létezik valahol. Akkor talán harcolni is tudunk érte. És ha harcolunk, akkor félig meg is szereztük. Igen, ez a helyzet az itteniekkel. Úgy tűnik minden reménytelen. De hirtelen valaki felbukkan és ihletet ad … , mert az első lépés egy új kezdethez az, ha elképzeljük, hogy lehet új kezdet. …”

Egyszer volt

Született feleségek 4/4 – Kártevők

„Kártevők. Előfordulnak mindenféle alakban és méretben és a legkülönbözőbb módokon keserítik meg az életünket. Kezdetben pusztán bosszantóak. És mi minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy tudomást se vegyünk róluk. Ám ha nem vesszük őket komolyan igen veszélyessé válhatnak. Egyesek számára a halál tűnik a legkönnyebb megoldásnak. De a kártevőkkel az a gond, hogy amit maguk mögött hagynak éppolyan veszedelmes.”

Született feleségek

Grace klinika 7/5 – Felnőttéválás

„Egy orvos nagyon sokáig tanul. Néznek minket, ahogy békákon gyakorlunk. Disznókon, halottakon, aztán élő embereken. Állandóan ismételnünk kell. Nevelnek minket, mint a gyerekeket, de végül felveszik a fémbetétes bakancsot és kirúgnak minket a fészekből.

Fel akarunk nőni. Kétségbeesetten akarjuk. Minden lehetőséget megragadunk. Annyira ki akarunk törni a fészekből, hogy arra nem is gondolunk, hideg lesz odakint. Borzasztó hideg. Mert miközben felnövünk olykor hátrahagyunk embereket. És mire a saját lábunkon állunk, egymagunk maradunk.”

Grace klinika

D. Carnegie – gyűlölet vs hatalom

“Ha gyűlöljük ellenségeinket, hatalmat adunk nekik – hatalmat álmunk, étvágyunk és boldogságunk felett. Táncra perdülnének örömükben, ha tudnák, mennyire nyomasztanak minket. Gyűlöletünk csöppet sem árt nekik, de saját nappalainkat és éjjeleinket pokollá teszi.”

D. Carnegie