Grace klinika 12/6 – Szégyen

„A családja szerint ez a beteg nem dohányzott. Valójában 20 évig napi 2 csomaggal is elszívott a kocsijában, amíg a felesége és a gyerekei aludtak. Néha pont az a probléma, amit a beteg szégyell, amit el akar titkolni. De a sebész elől nem tudja, mert a test nem hazudik. Mindenki láthatja az igazságot és közben egyetlen szó sem hangzik el.

Azt mondják, minden emberi viselkedést a szégyenérzet irányít. A lényeg, hogy kinek hisszük magunkat. Elvenni azonban nem lehet. És a test nem hazudik. Az egész világ láthatja a igazságot. A szégyenünk megfojt, megöl. Belülről rohaszt minket szét, ha hagyjuk neki. Ne engedjék, hogy így legyen.”

Grace klinika

Grace klinika 6/1-2 – Gyász

„Elisabeth Kübler Ross szerint, ha egy szerettünk meghal vagy más tragikus veszteség éri az embert, mindenki a gyász öt fázisán megy keresztül. Az első az elutasítás. Mivel a veszteség annyira felfoghatatlan nem hisszük el, hogy igaz. Mindenkire dühösek vagyunk, a túlélőkre, önmagunkra. És ekkor jön az alku. Könyörgünk. Fohászkodunk. Mindenünket odaadnánk, akár a lelkünket is, cserébe egyetlen napért. Ha az alkudozás csődöt mond és már dühösek sem tudunk lenni, depresszióba zuhanunk. Kétségbe esünk. Míg végül kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy már nincs mit tenni és feladjuk. Elengedjük és az elfogadás fázisába lépünk.

Az orvosin ezer órán át tanítják, hogyan birkózzunk meg a halállal. De arról egy óra sem szól, hogy hogyan éljünk tovább.

A szótár szerint a gyász valamilyen csapás vagy veszteség miatt érzett intenzív szenvedés vagy gyötrelem. Mély fájdalom. Mardosó bűntudat. Minket sebészeket, tudósokat arra tanítanak, hogy könyvekből, definíciókból, törvényekből tanuljunk, azokban higgyünk. De az életben a merev definíciók nem érvényesek. Az életben a gyász sok mindennek tűnhet, ami cseppet sem hasonlít a mély fájdalomhoz.

A gyász mindannyiunkban közös, de mindenkiből mást hoz ki. Nemcsak a halált gyászoljuk, az életet is, a veszteséget, a változást. És ha eltűnődünk, miért szívunk annyiszor, hogy miért fáj annyira, nem szabad elfelednünk, hogy tudunk változtatni. Így maradunk életben. Mikor már annyira fáj, hogy fojtogat. Az segít túlélni. Ha visszanézünk arra a napra, furcsa mód, hihetetlen mód nem érzünk már úgy, nem fog ennyire fájni. A gyász mindenkit utolér a maga idejében, a maga módján. A legtöbb, amit tehetünk, amit bárki tehet, hogy becsületesek vagyunk. A legrosszabb dolog, a gyász legrémesebb része, hogy nem tudjuk irányítani. A legtöbb, hogy átadjuk neki magunkat, ha eljön és ha tudjuk kieresztjük. De a legrosszabb, hogy mikor már azt hiszed, hogy vége, kezdődik előlről. És mindig. És minden alkalommal … eláll a lélegzeted. A gyásznak öt fázisa van, mindenkiből mást hoz elő, de mindig öt fázisa van. Tagadás. Düh. Alkudozás. Depresszió. Elfogadás.”

Grace klinika

Grace klinika 11/2 – Rejtvény

„Imádom a rejtvényeket kiskorom óta. A rekordom a pénteki new york times rejtvényénél 11 perc. 13 voltam. Próbálom megdönteni. Ez dicsekvésnek tűnt. Úgy értem, ha belekezdek egy rejtvénybe nem teszem le, amíg nincs kész. Szerintem a rejtvények miatt lettem orvos. Hiszen ez is egy nagy rejtvény. Összegyűjtünk minden adatot, felmérjük a bajt. Összpontosítunk. És végül megoldjuk. Az emberek keményebb diók. Nincs konkrét megfejtés. És nem is kapunk meg minden adatot.

A legtöbb rejtvénynél az utolsó információ a legfontosabb. Legyen az egy orvosi probléma. Vagy hogy kik vagyunk? Vagy hol a helyünk? Az utolsó információ a döntő. Ezért vagyunk olyan elégedettek, amikor megfejtettük a rejtvényt. Kivéve, ha mégsem az a jó megoldás. Ilyenkor azt kivánjuk bár bele se kezdtünk volna a rejtvényünkbe.”

Grace klinika

Grace klinika 7/14 – Kockázat

„Az orvos egyik legnehezebb feladata a rangsorolás. Azt tanuljuk, hogyan mentsünk életet áldozat hozatal nélkül. De ha az élet megmentéséért nagy áldozatot kell hoznunk, habozás nélkül megtesszük. Ezt nem könnyű megtanulni és a végére mindig egy kérdés marad. Mik az esélyek? Mit nyerünk vagy vesztünk? És a végén szerencsejátékosok leszünk és igyekszünk nem elherdálni a farmot.

Műteni kockázatos. De nem számít mekkora a kockázat. Előbb vagy utóbb az ösztöneinkre kell hagyatkoznunk. És lehet, hogy így odajutunk, ahol mindig is lenni szerettünk volna.”

Grace klinika