„Egy sebész figyel a ciklusokra. A szívverésre. A sejtregenerálódásra. A napi ritmusra. Ha a ciklus megtörik, tudjuk, hogy baj van. Helyre kell állítanunk, hogy minden működhessen tovább. De egy törés hasznos is lehet, figyelmeztethet.
…
Ha egy ciklus az életünk részévé válik, ijesztő dolog megtörni azt. Még akkor is, ha fájdalmat okoz. De néha, ha mégis megtörjük. Valami jobbra lelünk. Valami váratlanra. Amiről eddig álmodni sem mertünk. Szabadságra. És békére.”
Grace klinika
„Mindenki azt hiszi, hogy az orvosok a legfelelősségteljesebb emberek. Életel múlnak rajtuk. Nem bolondok. Nem feledkeznek el fontos részletekről. És nem hoznak idióta döntéseket. Mert az baj lenne, igaz?
…
Felelősséget vállalunk. A betegeinkért. A baj csak az, hogy ez a munkában ki is merül. A magánéletben nem gondolunk át semmit. Nem hozunk józan döntéseket. A kórházban mást se csinálunk egész nap. De ha rólunk van szó, már nincs mihez nyúlnunk. De megéri felelősséget vállalni? Mert ha bevesszük is a vitaminokat, és fizetünk adót, és nem vágunk a sor elejére. A világegyetem elénk sodor embereket, akiket szeretünk. De aztán mégis kicsúsznak a kezünkből és akkor mink marad? A vitamin. Semmi más”
Grace klinika
„Mi az, hogy adni? Egyszerűnek látszik a felelet erre a kérdésre, pedig valójában tele van kétértelműséggel és bonyolultsággal. A legelterjedtebb félreértés szerint, aki ad, az „felad” valamit, megfosztja magát valamitől, áldozatot hoz. Az olyan ember, akinek jelleme megrekedt a befogadó, kihasználó, felhalmozó beállítottság szintjén, az csakugyan ezt érzi, amikor ad.”
Erich Fromm
„A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös,
szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük.
Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek.
Nem akarunk egymástól semmit – egyszerűen csak jó együtt lenni.
A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy
találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt! Ez persze sejtelem,
nem biztos, hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk
otthon egymásban. De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek.”
Müller Péter
„A magányra nem ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai.”
Milan Kundera