„A sebész olyan tudós, akinek azt tanítják, hogy csakis azt higgye el, amit lát. De ezt nem mindig tartjuk be.
…
Akár sebész valaki, akár nem mindannyian el kell fogadjuk az élet nagy rejtélyeit. El kell fogadnunk, hogy igenis léteznek csodák. És hogy a múlt, az emlékezet és a múlt lidércei épp olyan valódiak, mint bármi más a világon.”
Grace klinika
„Ez a mi utcánk. S az utcánkon emberek, akiket nap, mint nap látunk. S ezt nap, mint nap magától értetődnek vesszük. Miközben életünk útjait járjuk vagy evilági dolgainkkal vagyunk elfoglalva. Néha teljesen elmegyünk egymás mellett. Esetleg integetünk egyet udvariasan és már vissza is térünk korábbi tevékenységünkhöz. Egyik percben még egy szerettünkkel vagyunk, a másikban már elmerülünk a munkánkban vagy a saját gondjaink kötik le a figyelmünket. Milyen kár, hogy ezek a szomszédok magától értetődőnek veszik egymás létezését, alig pár nap múlva ugyanis az egyik közülük halott lesz.
…
Az élet ajándékát mind magától értetődőnek vesszük. De bárcsak le tudnánk lassítani a dolgokat. Mert mire észbe kapunk az ajándék elillan.”
„A testnek mintegy 11 szervrendszere van. És mind egyszerre végez különböző feladatokat. Ahhoz, hogy mi működjünk vagyis éljünk szükségünk van egy hangra, egy vezetőre, egy mesterre. És az agyunkban ez az agyalapi mirigy. Érzi, mire van szüksége a testnek és dolgozik. Non stop. Az agyalapi mirigy kommunikál az összes többi miriggyel megmondja nekik, hogy mikor termeljék a test működéséhez szükséges hormonokat. Ezért tud minden hibátlanul működni. Tökéletesen. Kár tagadni, az övé a legnehezebb feladat.
…
Erős vezető nélkül a gépezet nem ér semmit. Ez elég egyszerű, ha az agy működik, a test figyel rá. A végtagok mozogni akarnak. A tüdő lélegezni akar. A szív dobogni akar. De egyikük sem képes rá az agy nélkül. Az agy tartja össze az egészet. Mint egy főnök.”
Grace klinika
„Azért leszünk orvosok, hogy életeket mentsünk. Azért leszünk orvosok, hogy jót tegyünk. Azért leszünk orvosok, mert kell az adrenalin, az eufória, a lökés. De amire emlékszünk a nap végén, az a veszteség, amit álmatlanul visszapörgetünk éjjelenként. Az a fájdalom, amit okoztunk. A baj, amit nem orvosoltunk. Az életek, amiket tönkretettünk vagy nem mentettünk meg. Vagyis az orvoslás a gyakorlatban alig hasonlít az eredeti célhoz. A tapasztalat nagyon gyakran nyakatekert és fenekestül felfordul.
…
A nap végén az orvoslás gyakorlata kevéssé hasonlít az álmunkra. Azért leszünk orvosok, hogy életeket mentsünk. Azért leszünk orvosok, hogy jót tegyünk. Azért leszünk orvosok, mert kell az adrenalin, az eufória, a lökés. De amire emlékszünk a nap végén, az a veszteség, amit álmatlanul visszapörgetünk éjjelenként. Az a fájdalom, amit okoztunk. A baj, amit nem orvosoltunk. Az életek, amiket tönkretettünk vagy nem mentettünk meg. A nap végén a valóság távol áll a reményeinktől. A valóság a nap végére legtöbbször nyakatekert és fenekestül felfordul.
…
Néha a világ a feje tetejére áll. És aztán valahogy valószínűtlenül, amikor nem is várnánk, a világ ismét helyre áll.”
Grace klinika
„Sosem szabadna vezetőnek kinevezni olyan embert, aki a beosztottainak a hibáit tartja szem előtt, nem pedig az erősségeit. Mert az az ember, aki arra figyel, hogy mit nem tudnak a munkatársai, nem fogja észrevenni azt, hogy miben igazán jók.”
Peter Drucker