„Csak annak szabad rombolnia, aki építeni is tud.”
Carl Gustav Jung
Grace klinika 4/8 – Felnőttéválás
„Eljön egy pont az életünkben, amikor hivatalosan felnőtté válunk. Elég idősek leszünk, hogy szavazzunk. Igyunk. És más felnőttes dolgokban veszünk részt. Hirtelen elvárják, hogy felelősség teljesek legyünk. Komolyak. Felnőttek. Megnövünk. Megöregszünk. De felnövünk-e valaha is?
…
Valahogy felnövünk. Családunk lesz. Férjhez megyünk. Elválunk. De többnyire ugyanazok a problémáink, mint 15 évesen. Mindegy mennyit növünk. Vagy öregszünk. Akkor is örökké botladozunk. Örökké keresgélünk. Örökké fiatalon.”
Grace klinika
Bosszú 1/15 – Balsors
„A balsors váratlan szövetségeket hoz létre. Mégis az ilyen fegyverszünetek gyakran tekintélyes erővel bírnak. Az a hűség, ami gyanakvásból és aggodalomból születik, mindig nagyon törékeny. Könnyedén széhullik, amikor az igazság mindent leleplező fényébe állítják. Legsötétebb óráinkban azonban gyakran az ilyen hűség tudata kölcsönöz nekünk erőt ahhoz, hogy megtegyük, amit kell. A bizonytalan szív a kétségből és a zavarból táplálkozik. Miatta megkérdőjelezed az utadat, a terveidet, az indítékaidat. Amikor hiába mereszted a szemedet, csak a sötétet látod. Csupán a józan ész és az akarat ránthat vissza a szakadék pereméről.”
Bosszú
Gyilkos elmék 6/2 – J.J. – Búcsú
„Hálás vagyok az évekért, amelyeket e családban tölthettem. Mindenért, amit közösen éltünk át. Minden fejlődési lehetőségért. A legjobbakat magammal viszem és az ő példájuk vezérel bárhová megyek. Egy barátom azt mondta legyek őszinte. Hát az leszek. Bár nem akartam, de elindulok az úton. Főként, mert mindent leckének tekintek. Vagy talán, mert nem akarok dühösen távozni. Vagy talán, mert végre megértettem. Vannak dolgok, amelyeket nem akarunk, de el kell fogadnunk. Vannak dolgok, amelyekről tudni sem akarunk, de tanulnunk kell. És vannak, akik nélkül nem élhetünk, mégis búcsúznunk kell.”
J. J. – Gyilkos elmék
Francois de la Rochefoucauld az irigységről
“Irigységünk mindig tovább tart, mint azoknak a boldogsága, akiket irigylünk.”
Francois de la Rochefoucauld