A holló – szeretet

„A fáklyaként lángoló házból végül csak egy rakás hamu maradt. Régen azt hittem, ilyen sorsra jut minden: a család, a barátok, az érzések. De ma már tudom,  hogy néha a szeretet állja a próbát; két embert, akik egymásnak születtek, semmi sem választhat el egymástól. Ha elszakítanak tőlünk valakit, akit szeretünk, úgy adhatunk neki hosszú életet, ha a szeretetünk sosem szűnik. A házak leégnek, az emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké tart.”

A holló

Tatiosz a vágyakról

„Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak.”

Tatiosz