„A mai napig sincs fogalmam, miről énekelt az a két olasz nő, és nem is érdekel. Nem kell mindent kimondani. Olyan megfoghatatlan szépség áradt belőle, amit szó le nem írhat, amibe belefacsarodik a szíved. Azok a hangok magasabbra, messzebbre szárnyaltak, mint amiről valaha is álmodtunk. Mintha gyönyörű madár szállt volna a kalitkánkba, és dala nyomán leomlottak volna a falak. Ha csak egy röpke pillanatra, de a legutolsó rab is szabadnak érezte magát.”
A remény rabjai
„A sebészek okkal tanulják meg forgatni a szikét. Szeretjük azt mutatni, hogy kemény hidegfejű tudósok vagyunk. Eljátszani, hogy semmitől sem rettenünk meg. De az igazság az, hogy azért leszünk sebészek, mert a lelkünk mélyén reméljük, hogy legyőzzük azt, ami kísért minket. A gyengeség, a törékenység, a halál.
…
Nemcsak a sebészekre igaz. Igazából senkit nem ismerek, akit ne kísérteni valami vagy valaki. És valahányszor megpróbáljuk egy szikével kivágni a fájdalmat, vagy elrejteni a szekrény mélyére rendszerint belebukunk. Csak úgy tűnnek el a randa foltok, ha új lapot nyitunk. Vagy eltemetünk egy régi történetet. Hogy végre-végre megnyugodjon.”
Grace klinika
„Amíg álmodunk, addig olyan, mintha valóságos lenne. Csak akkor vesszük észre, hogy valami furcsa volt, amikor felébredünk.”
Eredet
„Elmúlt, mint száz másik pillanat, mégis múlhatatlan, mert szívek őrzik, s nem szavak.”
Hemingway
„Arról tudom felismerni azt, aki valóban szeret, hogy nem lehet megsérteni.”
Antoine de Saint-Exupéry