„A mai napig sincs fogalmam, miről énekelt az a két olasz nő, és nem is érdekel. Nem kell mindent kimondani. Olyan megfoghatatlan szépség áradt belőle, amit szó le nem írhat, amibe belefacsarodik a szíved. Azok a hangok magasabbra, messzebbre szárnyaltak, mint amiről valaha is álmodtunk. Mintha gyönyörű madár szállt volna a kalitkánkba, és dala nyomán leomlottak volna a falak. Ha csak egy röpke pillanatra, de a legutolsó rab is szabadnak érezte magát.”
A remény rabjai
„Sok minden van, amiben örömünket leljük. Süteményt sütni a barátainknak. Egy jót nevetni. A rászorulókon segíteni. Mind-mind jó dolog. De mindaz, amiben örömünket leljük nem biztos, hogy elég ahhoz, hogy értelmet adjon az életünknek, ha nincs, akit szeressünk.
…
Az élet rövid, ezért fontos, hogy az értelmét keressük. Megtaláljuk a lányunk mosolyában, a barátság melegében vagy a hit vigaszában. De vannak olyanok is, akik azáltal adnak értelmet életüknek, hogy meghoznak egy nagy áldozatot.”
Született feleségek
„Egy sír felett a legkeserűbb könnyeket azon szavakért ejtjük, amelyeket nem mondtunk ki.”
Harriet Beecher Stowe
„Maszkok. Van belőlük minden házban. Némelyeket egy évben egyszer vesznek fel, hogy a szomszédokat ijesztgessék. Másokat alkalmanként viselnek egy-egy munkához. Megint másokat felraknak minden páratlan csütörtökön. Aztán van az a fajta maszk, amit egyes férfiak nap, mint nap viselnek. Egy barátságos mosoly, ami a leghitványabb szándékot rejti.
…
Mindenki visel valamiféle álarcot. Úgyhogy nagyon kell figyelni, hogy megleljük a mögötte rejlő igazságot. Némelyek az öregség miatti félelmüket leplezik vele. Mások a pénzügyi csődtől való rettegésüket rejtik alá. Megint mások egy szűnni nem akaró szerelmet takargatnak vele. És aztán ott vannak azok, akik levetik az álarcukat. Ha a szemükbe nézünk meglátjuk, hogy valójában kik és hogy pontosan mire is képesek”
Született feleségek