„Nem arról ismerszik meg egy ember, hogy mit csinál, hanem hogy miképp áll fel a bukásból.”
Álmomban már láttalak
Született feleségek 3/16 – Remény
„Menjenek csak végig egy kertvárosi utcán. tudják mit fognak látni. Egy rakás pasast ugyanazzal az arckifejezéssel. Az én álmaim már sohasem válnak valóra. Sohasem lesz az életem botrányoktól mentes. Sohasem lesz egy saját fiam. Sohasem zárhatom újra a karjaimba. Sohasem mondhatom el neki, hogy mit érzek. Igen, a kertváros tele van remény vesztett férfiakkal. Na persze egyszer-egyszer ráakadhatnak egy szerencsés krapekra, akinek minden álma valóra vált. Tudják miről lehet felismerni az ilyeneket? Ők azok, akik folyton vigyorognak. Hááát nem tenyérbemászó?”
Született feleségek
L’ecsó – a múlt …
„Ha folyton csak a múltra koncentrálsz, sose fogod észrevenni azt, ami vár rád.”
L’ecsó
Grace klinika 6/1-2 – Gyász
„Elisabeth Kübler Ross szerint, ha egy szerettünk meghal vagy más tragikus veszteség éri az embert, mindenki a gyász öt fázisán megy keresztül. Az első az elutasítás. Mivel a veszteség annyira felfoghatatlan nem hisszük el, hogy igaz. Mindenkire dühösek vagyunk, a túlélőkre, önmagunkra. És ekkor jön az alku. Könyörgünk. Fohászkodunk. Mindenünket odaadnánk, akár a lelkünket is, cserébe egyetlen napért. Ha az alkudozás csődöt mond és már dühösek sem tudunk lenni, depresszióba zuhanunk. Kétségbe esünk. Míg végül kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy már nincs mit tenni és feladjuk. Elengedjük és az elfogadás fázisába lépünk.
…
Az orvosin ezer órán át tanítják, hogyan birkózzunk meg a halállal. De arról egy óra sem szól, hogy hogyan éljünk tovább.
…
A szótár szerint a gyász valamilyen csapás vagy veszteség miatt érzett intenzív szenvedés vagy gyötrelem. Mély fájdalom. Mardosó bűntudat. Minket sebészeket, tudósokat arra tanítanak, hogy könyvekből, definíciókból, törvényekből tanuljunk, azokban higgyünk. De az életben a merev definíciók nem érvényesek. Az életben a gyász sok mindennek tűnhet, ami cseppet sem hasonlít a mély fájdalomhoz.
…
A gyász mindannyiunkban közös, de mindenkiből mást hoz ki. Nemcsak a halált gyászoljuk, az életet is, a veszteséget, a változást. És ha eltűnődünk, miért szívunk annyiszor, hogy miért fáj annyira, nem szabad elfelednünk, hogy tudunk változtatni. Így maradunk életben. Mikor már annyira fáj, hogy fojtogat. Az segít túlélni. Ha visszanézünk arra a napra, furcsa mód, hihetetlen mód nem érzünk már úgy, nem fog ennyire fájni. A gyász mindenkit utolér a maga idejében, a maga módján. A legtöbb, amit tehetünk, amit bárki tehet, hogy becsületesek vagyunk. A legrosszabb dolog, a gyász legrémesebb része, hogy nem tudjuk irányítani. A legtöbb, hogy átadjuk neki magunkat, ha eljön és ha tudjuk kieresztjük. De a legrosszabb, hogy mikor már azt hiszed, hogy vége, kezdődik előlről. És mindig. És minden alkalommal … eláll a lélegzeted. A gyásznak öt fázisa van, mindenkiből mást hoz elő, de mindig öt fázisa van. Tagadás. Düh. Alkudozás. Depresszió. Elfogadás.”
Grace klinika
Gyilkos elmék 3/14 – Arthur Rubinstein a sikerről
„A sikerre nincsen recept. Talán csak annyi, hogy mindig fogadjuk el az életet és azt, amit hoz.”
Arthur Rubinstein