Benjamin Button különös élete – Az élet

„Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid. Remélem, te tele leszel jóval. Remélem, látsz majd olyanokat, amin ledöbbensz. Remélem, érzel olyat, amit addig még sosem éreztél. Remélem, találkozol emberekkel, akik másként látják a világot. Remélem, olyan életed lesz, amire majd büszke lehetsz. De ha mégsem, remélem, lesz erőd, hogy újrakezdd.”

Benjamin Button különös élete

Anatole France a vágyakról

„Ha élünk, akkor vágyunk. És aszerint ítéljük az életet jónak vagy rossznak, hogy vágyunkat édesnek vagy keserűnek hisszük.”

Anatole France

Stephen King a gyerekkorról

„A gyerekkornak megvannak a maga édes titkai, és a halandóság bizonyítékaként létezik, és a halandóság magában foglalja a bátorságot és a szeretetet.”

Stephen King

Grace klinika 7/3 – Különc

„A legtöbb sebész különc kisgyerek volt. Míg más kisgyerekek kint játszottak, mi begubóztunk a szobánkba. Bemagoltuk a preiódusosrendszert. Órákon át kis mikroszkópok fölött görnyedtünk. Vagy békát boncoltunk. … Képzelhetik micsoda megkönnyebbülés volt, amikor felnőttünk és rájöttünk, hogy vannak még olyanak, akik éppenolyan különcök, mint mi. Mikroszkópokkal, döglött békákkal és a késztetéssel, hogy embereket szedjenek szét.

Senki nem akar különc lenni. A legtöbben észre sem veszik, hogy azok, míg túl késő nem lesz megváltozni. De nem számít mekkora különc leszel, a végén akkor is lesz valaki, aki vár rád, hacsak nem lépett még tovább. Mert ha szerelemről van szó, még a különcök sem várnak örökké.”

Grace klinika

Grace klinika 10/18 – Fertőzés

„Minden ébren töltött óra alatt átlagosan tizennyolcszor érintjük meg az arcunkat. Naponta körülbelül százszor tesszük ki magunkat valamilyen fertőzésnek. A fertőzés gonosz módon kihasználja a mindennapi szokásainkat. Terjed, ha megfogunk egy ajtót, egy asztalt, a lift gombját, egy tollat, egy poharat. Vagy pénzt. Csak annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk megállítani a terjedését. Mert ha már terjed, általában a vírus győz.

Köztudott, hogy az orvosok a legrosszabb betegek. Nem törődünk a tünetekkel, amíg össze nem esünk. Szeretjük azt hinni, hogy mások vagyunk, mint a betegeink. De egyikünk sem legyőzhetetlen. Végül szembe kell néznünk vele, hogy emberek vagyunk és hogy néha legnagyobbaknak is kell segítség.”