„Legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után.”
Cicero
Gyilkos elmék 12/17 – Janet Malcolm – élet vs halál
„Az élet sosem ragadja meg senki figyelmet. a halál mindig érdekes marad, behúz, elnyel.”
Janet Malcolm
Bosszú 2/2 – Feltámadás
„Azok számára, akik hisznek a feltámadásban, a halál mellékes. Az nem a vég, hanem egy új kezdet. Egy második esély. Egy találkozás. A feltámadás elmélete olyan csábító, hogy könnyű elfelejteni, mielőtt bárkit feltámaszthatnál halottaiból, tölts pár napot a pokolban.
…
Azok számára, akik hisznek a feltámadásban, a halál mellékes. A feltámadás során a halottból élő lesz és azok, akik élnek abban hisznek, hogy sosem halnak meg.”
Bosszú
Grace klinika 5/19 – Továbblépés
„Minden sebész zűrös eset. Hentesek vagyunk. Zűrös, késimádó hentesek. Emberekbe vágunk, továbblépünk. Emberek halnak meg a kezünk között, továbblépünk. Bajt okozunk, bajba kerülünk. Nincs időnk gondolkodni, hogy mit is érzünk a sok vér, a halál meg egyebek láttán.
…
Nem számít milyen erősek vagyunk. Egy sérülés mindig heget hagy. Hazáig követ. Megváltoztatja az életünket. Egy sérülés mindenkit felkavar, de talán ez a lényege. A fájdalom, a félelem és a sok vacak. Talán az, hogy mindezt átéljük. Ez segít továbblépni. Ez hajt előre. Talán össze kell kavarodnunk, mielőtt cselekednénk.”
Grace klinika
Grace klinika 4/9-10 – Valóság
„Azért leszünk orvosok, hogy életeket mentsünk. Azért leszünk orvosok, hogy jót tegyünk. Azért leszünk orvosok, mert kell az adrenalin, az eufória, a lökés. De amire emlékszünk a nap végén, az a veszteség, amit álmatlanul visszapörgetünk éjjelenként. Az a fájdalom, amit okoztunk. A baj, amit nem orvosoltunk. Az életek, amiket tönkretettünk vagy nem mentettünk meg. Vagyis az orvoslás a gyakorlatban alig hasonlít az eredeti célhoz. A tapasztalat nagyon gyakran nyakatekert és fenekestül felfordul.
…
A nap végén az orvoslás gyakorlata kevéssé hasonlít az álmunkra. Azért leszünk orvosok, hogy életeket mentsünk. Azért leszünk orvosok, hogy jót tegyünk. Azért leszünk orvosok, mert kell az adrenalin, az eufória, a lökés. De amire emlékszünk a nap végén, az a veszteség, amit álmatlanul visszapörgetünk éjjelenként. Az a fájdalom, amit okoztunk. A baj, amit nem orvosoltunk. Az életek, amiket tönkretettünk vagy nem mentettünk meg. A nap végén a valóság távol áll a reményeinktől. A valóság a nap végére legtöbbször nyakatekert és fenekestül felfordul.
…
Néha a világ a feje tetejére áll. És aztán valahogy valószínűtlenül, amikor nem is várnánk, a világ ismét helyre áll.”
Grace klinika