D. Carnegie – A mosoly értéke

A mosoly értéke

Semmibe se kerül, de sokat teremt.
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják
és nem juttatja koldusbotra
azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de emléke
néha örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy
meglehetne nélküle és senki sem
olyan szegény, hogy ne lenne
gazdagabb tőle.
Táplálja a jóakaratot az üzleti
életben, boldogságot teremt az
otthonban és mindenütt a barátság
biztos jele.
Pihenés az elfáradt embernek,
napfény a csüggedtnek, világosság
a szomorkodónak és a természet
legnagyszerűbb ellenszere
a bajokkal szemben.
Nem jelent földi javakat senki
számára: nem lehet megvenni,
elkérni, kölcsönadni vagy ellopni
csak önként lehet odaadni.
Ha valaki túl fáradt ahhoz hogy
mosolyogni tudjon, akkor legalább
te nézz rá derülten.
Senkinek sincs annyira szüksége a
mosolyra, mint annak, aki maga
már nem tud mosolyogni.
Ha meg akarod kedveltetni magad
az emberekkel, akkor

Mosolyogj!

D. Carnegie

Anatole France a mindennapokról

„Az olyan események, amelyek messziről különösnek látszanának, mihelyst mellettünk játszódnak le, egyszerre természetessé válnak, mint ahogyan valójában azok is; mindennapos módon zajlanak le, egész sereg apró tényre bomlanak, és lassanként belevesznek az élet megszokott szürkeségébe.”

Anatole France

Grace klinika 5/22 – Nagy napok

„Életed legnagyobb napjáról sose tudod, hogy a legnagyobb. Amikről azt hiszed, hogy nagyok lesznek sosem akkorák, mint ahogy te elképzeled a fejedben. Az átlagos napok azok, amik átlagosnak indulnak azok lesznek végül a legnagyobbak és ma az esküvő napja gyönyörű volt.

Életünk legnagyobb napjáról sosem tudjuk, hogy a legnagyobb. Nem, még el nem jön. Nem ismered fel életed legszebb napját, amíg benne nem vagy nyakig. A napot, amikor elkötelezed magad valami vagy valaki mellett. A napot, amikor összetörik a szíved. A napot, amikor lelkitársra lelsz. A napot, amikor rájössz, hogy nincs elég időd. És hogy örökké akarsz élni. Ezek a legnagyobb napok. A tökéletesek.”

Grace klinika

Grace klinika 8/17 – Problémák

„Megtanulunk szemfülesnek lenni. Felfedezni a problémát. A jó kérdéseket feltenni. Megtalálni a tünet gyökerét. Míg meg nem tudjuk mi is az. És szembenézünk vele. Borzasztó óvatosságot igényel. De néha túlzásba visszük. Ott is problémát gyártunk, ahol nincsen.

A szándékaink mindig tiszták. Mindig jót akarunk tenni. De a határokat szeretjük feszegetni. És van esélye, hogy túl messzire megyünk. Azt tanuljuk: „Ne árts!”, mikor azt tanuljuk, hogyan vágjuk fel az embereket. Igen, megteszünk dolgokat, amiket már régen hagynunk kellett volna. Mert nehéz beismerni, ha nincs kezelendő probléma. Nehéz elengedni. Mielőtt tovább rontanánk a helyzeten. Mielőtt óriási kárt okozunk. „

Grace klinika