„Minden krízisben van átmenet. Szörnyű dolgok történnek, és pokolian fájdalmasak. És ezek a pusztító élmények mégis lehetőséget adnak, hogy átrendezzük a dolgokat, és eldöntsük, mit akarunk az életben. Amikor eldöntjük, hogy úgy válaszolunk a velünk történtekre, hogy előrelépünk, és felfedezzük, hogy szabadon megtehetünk valamit, kiszabadítjuk magunkat az áldozatlét börtönéből.”
Edith Eva Eger
„Ha trauma történik, mindig ez a kérdés a legfontosabb. Hogy történhetett? Mi a sérülés mechanizmusa? Hogyan lássunk át a trauma okozta zűrzavaron, hogy meg tudjuk állapítani a valós károsodást? A trauma minden része újabb történetet mesél el. Meg kell vizsgálni az összes sérülést, hogy lássuk mi ment tönkre.
…
Sokat beszélünk a sérülések mechanizmusáról, hogy hol kezdődött. De az igazság az, hogy nem tudjuk. Nem lehet egyetlen okra visszavezetni egy sérülést. A sérelmek felgyülemlenek hosszú idő alatt. Egyik ütés a másik után. Egyik sokk a másik után. Egyik fájdalmasabb, mint a másik. De még akkor sem, még ha tudjuk is hogy jutottunk idáig, akkor sem tudjuk mindig meggyógyítani. Nem lehet minden sebet meggyógyítani. De nem baj. El kell fogadnom, hogy nem baj. Azt szeretném hinni, hogyha valami javíthatatlannak látszik, még nem tört el végleg.”
Grace klinika
„Belül, mélyen mindannyiunkban ott van az a gyerek, aki voltunk. Ez a gyerek az alapja mindannak, amivé váltunk, akik vagyunk és amik leszünk.”
Dr. R. Joseph (Neuroscientist)
A Dalai Láma, mikor megkérdezték, mi az ami leginkább meglepi az emberiséggel kapcsolatban, ezt válaszolta:
„Az ember. Mert feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét.
És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élvezni a jelent; az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben; úgy él, mintha soha nem halna meg, és aztán úgy hal meg, hogy soha nem is élt igazán.”
Dalai Láma
„Az orvosok sok mindent adnak egy betegnek. Gyógyszert adunk vagy tanácsot. És legtöbbször osztatlan figyelmet is kapnak tőlünk. De a legnehezebb, amit egy betegnek megadhatunk, közölni az igazságot. Az igazság kegyetlen. Az igazság kellemetlen. És nagyon gyakran az igazság fáj. Az emberek azt mondják az igazat akarják hallani. De tényleg akarják?
…
Az igazság fáj. Legbelül senki nem akarja tudni az igazságot. Főleg, ha túl mélyre szalad. Néha azért mondunk igazat, mert egyszerűen nem mondhatunk mást. Néha azért mondunk igazat, mert hangosan ki kell mondanunk ahhoz, hogy meghalljuk. És néha azért mondjuk ki az igazat, mert nem bírjuk megállni. És néha kimondjuk, mert minimum ennyivel tartozunk.”
Grace klinika