„A világ, amit teremtettünk a gondolkodásunk eredménye; nem lehet megváltoztatni gondolkodásunk megváltoztatása nélkül.”
Einstein
Született feleségek 2/22 – Egyedül
„Nem mindenki élvezi, hogy egy nagy közösség kicsiny része legyen. Sőt egyesek sovárogva vágynak rá, hogy az állandó társaság és nyüzsgés zaját hátra hagyják. Így hát útra kelnek annak reményében, hogy a magány meghozza számukra a csendet és nyugalmat. Csak ekkor döbbennek rá, milyen veszélyes is egyedül lenni a világban.
Megrázó pillanat mindannyiunknak. A pillanat, amikor rájövünk, hogy egyedül vagyunk a világban. A család, amit magától értetődönek tartunk egy nap hátat fordíthat nekünk. A férj, akiben fenntartás nélkül bízunk megcsalhat minket. A lány, akit szívből szeretünk talán sosem tér vissza hozzánk. És akkor a végén ott állunk egy szál magunk. Na persze egyesek kifejezetten örülnek annak, ha egyedül lehetnek.”
Született feleségek
Született feleségek 5/16 – Gorombaság
„Nem szabad hagynunk, hogy a jó modorú emberek túlságosan elkápráztassanak. Ők azok, akik barátságosan integetnek még ha közben meg is lopnak. Ők azok, akik szívélyesen üdvözölnek még ha éppen a titkainkat próbálják is kilesni. Ők azok, akik kávéval kínálnak, miközben épp feljelentenek a rendőrségen. És ne húzzuk fel az orrunkat ha valaki nyíltan goromba velünk. Mert meg lehet ezt éppen a legnemesebb szándékkal teszi.”
Született feleségek
Született feleségek 7/8 – Hálaadás
„Hálaadás. A pulykasütés ideje. A családi összejöveteleké. Az iskolai színdaraboké. Valamint a nagybevásárlásoké. És a stresszé.
…
Évente egyszer kicsit megállunk és számba vesszük mindazt a jót amiben részünk van. Hálát adunk a barátokért, akik megértenek. A szeretőkért, akik boldoggá tesznek. A gyerekekért, akik szót fogadnak nekünk. Igen. Mindig hálásnak kell lennünk azért, amit kapunk. Még akkor is, ha az csak egy lehetőség.”
Született feleségek
Stendhal – szabadság
„Olyan lényt keressünk, akinek a társaságában mindig bátran követhetjük első gondolatunkat anélkül, hogy valaha is törödnünk kellene az illendőséggel.”
Stendhal