„Az életünk nem csupán a miénk. Az anyaméhtől a sírig kötödünk másokhoz a múltban és a jelenben. És minden bűntettel vagy kedves gesztussal a jövőnkhöz járulunk hozzá.”
Felhőatlasz
Grace klinika 9/4 – Bűntudat
„A sebészek ruhája színpadikus jelentéssel bír. A köpeny, a kitűző, a műtős ruha hatalommal ruházzák fel a viselőjét. Megbízhatóságot sugall. De ha a ruha lekerül, az más történet. Érzékenyek vagyunk. Sebezhetőek. Emberek. És éppúgy hajlamosak hibásan ítélkezni, mint bárki más.
…
Lehet, hogy nehéz beismerni egy a sebésznek, de nem szégyen egyszerűen embernek lenni. Megkönnyebbülés a beismerés. Elfogadni, ki vagy valójában. És engedni, hogy a világ is ilyennek lásson. Egy kis önismeret nem árt senkinek. Mert, ha tudod, hogy ki vagy, könnyebben rájössz mit akarsz és végül, hogy mire van szükséged.”
Grace klinika
Grace klinika 8/9 – Rossz dolgok
„Pocsék napom volt. Gyakran mondjuk ezt. Vita a főnökkel. Gyomorhurut. Egy dugó. Ezt hívjuk pocsék napnak, amikor semmi pocsék nem történik.
…
Ilyesmikért könyörgünk. Gyökértömés. Adóellenőrzés. Magunkra öntött kávé. Amikor igazán szörnyű dolgok történnek, könyörgünk Istennek, akiben nem hiszünk, hogy adjon inkább kis tragédiákat. Csak ezt vigye el. Pitiánernek tűnik, nem? Az elárasztott konyha. A mérges szömörce. A sírva toporzékolós veszekedés. Segített volna, ha előre látjuk mi jön még? Ha tudtuk volna, hogy azok életünk legszebb pillanatai?”
Grace klinika
Gyilkos elmék 9/17 – Arthur Erickson a megtévesztésről
„A megtévesztés ahhoz szükséges, hogy elrejtsük a belső ürességet.”
Arthur Erickson
Grace klinika 6/14 – Fejlődés
„A sebészszike sterilizált, karbonizált, rozsdamentes acélból készül. Ez hatalmas előrelépés volt az első szikéhez képest, ami inkább csak egy éles bot volt. Az orvostudomány folyamatosan fejlődik és ezzel a sebészeknek is lépést kell tartaniuk. Nagy a nyomás, hogy alkalmazkodjunk a változásokhoz. Ez fájdalmas tud lenni. De enélkül csak visszafelé haladnánk és nem előre.
…
Folyamatosan fejlődnünk kell minden percben, mert a világ egy perc alatt megváltozhat. És nincs idő visszanézni. Néha a változás kényszerből fakad. Néha véletlenül következik be. És ezt kiaknázzuk. Mindig új módon kell összerántanunk magunkat. Változunk. Alkalmazkodunk. Új ént teremtünk magunknak. Csak meg kell győződnünk arról, hogy az új az előző fejlettebb változata.”