Semmitől sem kell annyira félni, mint magától a félelemtől.
Franklin Delano Roosevelt
Semmitől sem kell annyira félni, mint magától a félelemtől.
Franklin Delano Roosevelt
„Van az úgy, hogy bármilyen alaposan is tervezünk, a dolgok nem úgy alakulnak mint ahogy elvártuk. A makulátlan hírnéven folt eshet. A tiszta és világos magyarázat összezavarodhat. Az eszményi rend szanaszét hullhat egy villanás alatt. És lehet, hogy végül egy valaki fizet a bűnért, amiről mindenki azt gondolta, hogy közös volt.
…
Igen, mindannyian szövünk terveket az életben. De terveink néha nem úgy alakulnak mintahogy elvártuk. Segítő szándékunkkal csak ártunk egy kapcsolatnak. Kísérletünkkel, hogy utána nyúljunk a másiknak csak még messzebb taszítjuk. Azzal, hogy leásunk a múltba lehet, hogy a jelenünket gazdagítjuk. Ám vannak olyanok is, akik nem hajlandók lemondani a terveikről akármilyen rosszul is alakuljanak.”
Született feleségek
„Van egy széles körben olvasott könyv, amiben az áll, hogy mind bűnösök vagyunk. Na persze nem mindenki érez bűntudatot a kilengései miatt. Velük ellentétben vannak, akik többet vállalnak magukra, mint ami őket terheli. Mások a gyöngédség apró cselekedeteivel csitátjuk lelkiismeretfurdalásukat. Megint mások azzal, hogy azt mondogatják, hogy tettük jogos volt. Végül vannak, akik egyszerűen megesküsznek, hogy ezentúl jók lesznek és megbocsátásért könyörögnek. Imáik néha meghallgattatásra találnak.”
Született feleségek
„Van olyan, hogy két embert valóban egymásnak szántak? Egymásnak teremtettek? Hogy igazi lelki társak? Szép lenne, ha igaz lenne, ha valahol mindenkire várna valaki és mindenki várna valakire. De nem hinném, ha így van.
…
Talán elhiszem ezt az egymásnak teremtve dolgot. Mért ne higgyünk benne? Komolyan? Ki ne vágyna még egy kis romantikára? Talán tennünk kell érte, hogy megtörténjen. Hogy azok legyünk, akiket valakinek teremtettek. Így legalább biztosan megtudjuk, hogy tényleg egymásnak vagyunk-e teremtve vagy mégsem.”
Grace klinika
„A jót és a rosszat elválasztó vonal minden emberi lény szívén át halad.”
Alekszandr Szolzsenyicin