Grace klinika 10/15 – Elengedés

„Tudják, hogy van farokcsontjuk. Az régebben farok volt. A rózsaszín rész a szemünk sarkában pedig egy harmadik szemhéj volt. A féreg nyúlvány régebben segített az emésztésben. Most semmit sem csinál. Az evolúció története arról szól, mit hagytunk hátra. Mitől váltunk meg. A testünk csak ahhoz ragaszkodik, amihez feltétlenül szüksége van. És ha valamit már nem használunk, lemondunk róla. Elengedjük.

Miért olyan jó érzés megszabadulni dolgoktól? Kifakadni. Elengedni. Talán azért, mert amikor rájövünk, hogy mennyire kevés kell az életben maradáshoz akkor jövünk ár, milyen erősek is vagyunk valójában. Amikor már tényleg csak annyink van, amennyi kell. Hogy csak ahhoz ragaszkodjunk, ami nélkül nem tudunk élni. Ami kell. Nemcsak a túléléshez. Hanem a gyarapodáshoz.”

Grace klinika

Paul Griffin a pillanatról

„Némely pillanat szinte tökéletes, tele fénnyel, reménnyel és nevetéssel. Az ilyen pillanatok örökre velünk maradnak.”

Paul Griffin

Michael Schophaus az életről

„Csak azt kell tenni, ami fontos, csak azt kell szeretni, akit szeretni akar az ember, és az ég szerelmére, nem szabad jelentéktelen dolgokra fecsérelni az időt. Ahhoz túl rövid az élet.”

Michael Schophaus

Grace klinika 12/15 – Félelem, fájdalom

„A sebekre gézt teszünk, majd leragasztjuk őket. Ezzel megelőzzük az elfertőződést és hogy a beteg tovább szenvedjen. A neheze akkor jön, amikor le kell tépni a kötést, mert az gyakran pokolian fáj.

Fájdalmas letépni a kötést, nem akarjuk látni, mi van alatta. De talán Nem a fájdalomtól való félelem tart vissza. Talán valójában attól félünk, hogy a kötés alatt még nyílt a seb. Vagy attól, hogy már begyógyult.”

Grace klinika

Illyés Gyula – Gyönyörű, gyönyörű

Gyönyörű, gyönyörű

Hátam mögött – szívem is hallja,
törik az őszi fű,
Te jössz, tudom. Miről?
A lépted nesze is gyönyörű.

Gyönyörű lesz, ha megjelensz
már csak egy pillanat.
Gyönyörű rögtön a világ,
mihelyt része vagy.

 Fásult volt, borús a szívem,
szomorú, keserű.
Ha benne vagy,
a szívem is ragyogó, gyönyörű!

 Ködös, őszi táj ez a szív,
de ha Nap besüt,
üveges lombja fölragyog,
tündöklik mindenütt.

Illyés Gyula